XXVIII.

Sziasztook! Remélem tetszeni fog a mai rész, és a gif!! Mikor megláttam beleszerettem! *-* Na de, siettek a kövivel addig is jó olvasást! ;)♥♥

|Liam Payne|

- Köszönöm szépen, Anya és Apa! Valaki hozza a kocsit! - kiabálom ölembe felkapva a barátnőm. Mi a francért ájult el? Louis ugrik és ki is siet én pedig utána megyek.
- Fiam mi nem úgy akartuk!- kiabál utánam apa.
- Ha valami történik a barátnőmmel vagy a kicsivel soha nem bocsátok meg! - mondom szemükbe nézve, majd beteszem a lányt és én is beülök.
- Kérlek nagyon siess! - mondom Lounak könyörgően. Biccent és már el is indul. Louis és a vezetés néha két külön fogalom, de a komoly helyzetekben leszarom mennyivel megy és hogy hány szabályt sért meg. A lányra nézzek, aki nem nyitja ki továbbra sem gyönyörű barna szemeit.
- Haver itt vagyunk! - szólal meg, mire rögtön feleszmélek.
- Menj vissza a többiekhez! Mi is megyünk, amit jól lesz! - mondom kiszállva.
- Biztos? - kérdezi, e én egy gyors biccentéssel kiveszem a lányt. - Köszi a fuvart! - mondom és besiettek. A recepciós nőhöz megyek aki mosolyogva nézz rám.
- Jó napot! A barátnőm rosszul lett és elvesztette az eszméletét és amint látja terhes! - mondom elhadarva. Biccent komolyan és rögtön odahív egy orvost, aki hamar feltűnik egy hordággyal.
- Jó napot! Mr. Collins vagyok! Hány hónapos terhes? - kérdezi én pedig ráteszem a barátnőm.
- Lassan kilenc. 1 hét múlva kéne születni a picinek! - mondom a lányt nézve továbbra is.
- És mi történt, hogy eszméletét vesztette? - megvizsgálja két nővérke segítségével.
- A szüleim elhordták őt, és rosszul lett. Meg mostanában sokszor ébredt fel kiabálva vagy sírva éjszaka! - mondom el a fontos információkat.
- Rendben! Mindent megteszünk, hogy mindketten életben maradjanak! Addig üljön le és nyugodjon le! - mondja az orvos majd elviszik a barátnőmet a hordágyon. Leülök a székre és a két kezem közé teszem a fejem. A sírás a torkomat és a szememet kaparja. Könyörgöm ne legyen semmi bajuk, én abba beleőrülnék!
A telefonom megszólal, én pedig azonnal kinyomom. Írok a fiúknak, hogy elvitték őt. Pár percbe sem telik bele, megjelenek és rögtön meg is ölelnek.
- Nem lesz semmi baj. Erősek a picivel! - mondja Louis.
- Ha az apja és az anyja szervezetét örökölte, tuti nem! - mondja Niall. Én pedig csak biccentek. Nem tudok megszólalni, félek ki törne belőlem a sírás.
- Rendben szólok neki, de nem egyedül van! - mondja a recepciós pár óra múlva annyira hangosan, hogy én is meghalljam. - Mr. Payne! Kérem menjen fel a kilencedik emeletre! Ott találja a barátnőjét! - mondja a recepciós mosolyogva. A fiúkkal biccentünk és a lift felé megyünk, mikor beállunk a liftbe összenézzünk végül Zayn szólal meg.
- A kilencedik az nem a szülészet? - kérdezi, ők pedig halkan összemosolyognak. Én továbbra is idegesen várom, hogy kinyíljon a lift ajtó, majd mikor az megtörténik ki siettek.
- Jó napot Merre találom Madison Heartot? - kérdezem meg az itteni recepcióst!
- Jó napot Mr. Payne! - az orvossal, Mr. Colinssal kezet fogok és kíváncsian nézzek rá. - Jöjjenek velem! Mindketten egészségesek a picivel! - mondja az orvos. Biccentek elmosolyogva majd belépek az egyszemélyes, szobába. A barátnőm mosolyogva gügyög egy pólyának, de amikor az megszólal megállva felnyögök. Madison felnéz és elmosolyodik.
- Itt vagy! - szemei könnyesek. Biccentek és közelebb megyek. Puszit nyomok a homlokára, majd a kisbabára nézzek. Gyönyörű kék szemei vannak és az a apró haja még szebbé teszi. Kicsit dundi, de falni való csöppség.
- És...kié? - kérdezem meg a barátnőmet félve. Nem egyszer gondoltam rá, hogy nem az enyém, de a fiúk mindig kiűzték ezt a gondolatot a fejemből, de most, hogy itt van a szerelmem a kezébe muszáj megkérdeznem.
- Ezért is vagyok még itt! - mondja Mr. Collins. Mindketten ránézzünk. - Ms. Heart elmondta, hogy emlékezett kiesése volt, de mielőtt megtörtént volna a baleset ő nem csak magával, de a bátyával is lefeküdt. Mivel nem emlékszik hogy szedet volna gyógyszereket, így annyit tudok mondani, hogy DNS - sel megtudjuk nézni, hogy a pici az öné vagy a bátyáé! - mondja komolyan.
- És a piciből, hogy vesznek DNS - t? -kérdezem a babár a nézve.
- Vérrel. - jelenti ki egyszerűen.
- Ha nem baj, ezt szeretnék végig gondolni! - mondja határozottan.
- Persze csak gondoljál végig nyugodtan! - mondja az orvos, majd elmosolyodik. - És a pici neve? - kérdezi meg.
- Fiú vagy lány? - kérdezem meg a barátnőmet.
- Kisfiú! - mondja elmosolyodva.
- Akkor..- gondolkozom el, majd a kicsi szemébe nézzek. - Noah! - nyögöm ki.
- Noah! - mondja ki Mad is, majd elmosolyodik. - Tetszik. Noah Payne! - mondja az orvos szemébe nézve.
- Gratulálok a kicsihez! - mondja az orvos.
- Köszönjük! Be hívná a négy idiótát is? - kérdezem a picit nézve.
- Persze! - mondja az orvos.
- Kezembe vehettem? - kérdezem Madet ő pedig biccentve átnyújtja. Kicsit hülyén fogom a gyereket, de hamar a kezembe szokik. A szemét figyelem, majd elmosolyodva megpuszilom a homlokát.
- Noah Payne, isten hozott! - a fiúk körém állnak és szinte csodálva nézik a picit.
- Én akarok egy kisbabát! - nyögi ki mellettem Zayn, mire a pici felsír. Madison felkuncog majd a kezét nyújtja, én meg vissza adom a babát.
- Fiúk kifelé! Meg kell etetnem a picit! - a fiúk felröhögnek, majd intenek és kimennek. Madison most rám néz, mire összekulcsolom a karom.
- Én is? De hisz láttam már a cicid! - barátnőm az ajtóra majd ismét rám néz, én pedig felnevetve, puszit nyomok homlokára és a kicsinek is, és ott hagyom őket. A fiúk érdeklődve néznek rám, én pedig felsóhajtok.
- Ha Madison nem emlékszik vissza arra, hogy szedett - e nálam vagy Dominicnál gyógyszert, akkor a piciből vesznek vért. - mondom elmosolyodva a végén. - De emlékezni fog!

|Madison Heart|

Megetettem a picit, majd berakom a mellettem lévő kiságyba, majd a kabátom után nyúlok. Hamar megtalálom belső zsebeiben a borítékot és kezembe véve végig simítok rajta. Ez a tökéletes alkalom? A picire nézek és automatikuson bontom is ki a borítékot. Lehunyom a szemem, majd belekezdek.

Hello Madison!
Nem tudom akkor fogod - e kinyitni ezt a borítékot mikor a legnagyobb szükséged van rá, vagy hamarabb de nem is érdekel. Tudom milyen kíváncsi természetű vagy. Szóval..Ezt a borítékot azért írom most neked, mert félek nélkülem képes vagy hozzá menni valakihez, akiben nincs meg az a plusz, mint a nagy Ő - ben, aki közelebb áll hozzád mint gondolnád. Mielőtt elárulnám ki az, muszáj elmondanom valamit. Mielőtt lett volna a mai buli, előtte én elmentem egy jósda féleségbe. Sose hittem az ilyenekbe és te se, de kíváncsi voltam a jövődre. A nő elmondta, hogy először rossz úton jársz, de egy botlás miatt jó útra térsz. De egy baleset árán öröm és szomorúság is jön. Majd az öröm fogja megmutatni neked a jó utat. Nem tudom, jelen pillanatban hol jársz az életedben. de én fentről támadlak, Drágám! A nagy Őt pedig nem én fogom elárulni. Majd az örömöd. Most mennem kell! Vigyázz magadra nagyon, és remélem a jó mellett döntesz! Szeretlek és nagyon fogsz hiányozni!
U.i.: Tudod, hogy Paynenek van egy bátyja? Dominic... 

Kateline Wilson

- Emlékszem! - nyögöm ki suttogva. Emlékszem minden egyes napra, minden egyes éjszakára, minden egyes momentumra, a balesetre arra, hogy ki Noah apja! Mindenre és mindenkire emlékszem, de valami azt súgja ezt még titokban kell tartanom, még ki nem derül ki az igazi apa.