VII.

Hello, babys! Oké, leálltam az angolról, egy ideig..vagy mégse. Jó naa, nem tudom mi van ma velem, de a lényeg, hogy a március utolsó napján meghoztam a nyolcadik réészt! Jó, befogtam! Jó olvasást!! ♥♥♥♥

,

|Madison Heart|

" - Nincsenek rád szavak! Azt hittem szeretsz!! Erre megcsalsz a legjobb barátommal! És te! Mégis mit gondoltál? Ott van Sophia! Szegény csaj teljesen összetört! - remegek. Bőgök. Liam is sír. De ő nem mutatja ki ennyire az érzéseit.
- Niall! El kell hinned, nem direkt volt! És azelőtt történt mielőtt mi összejöttünk volna! - vágom rá. Keserűen elmosolyodik, majd felröhög.
- Madison Heart, soha többe nem akarlak látni! - majd kimegy, Liam rám pillant és gyűlölettel nézz rám.
- Minden a te hibád! Miattad hagyott el az akit mindennél jobban szeretek. Miattad veszem össze azzal, aki 4 éven át segített! Gyűlöllek! - és ő is elmegy. Zokogva összeesek és most érzem, hogy egyedül maradtam. Mindenki hátat fordított és nem tudok többé felállni."

Zihálva ülök fel. Már másodjára kelek fel, de mindig más a szituáció. Először csak Niall és én, most pedig Liam is itt volt. Az csak egy csók volt, egy kibaszottul jó csók. És mégis bűntudat áraszt el. Nem szabadna folyton arra a csókra gondolnom. Az órára pillantok. Hajnali négy. Na basszus. Ismét lefekszem és beletúrok izzadt hajamba. Nem ezzel kéne foglalkoznom. Kate, aki most mindennél fontosabb, aki most boldog Lukekal. Felülök és talpamat letéve a parkettára elindulok a fürdőszobába. Kibontakozok vizes pizsamámból és a szennyesbe dobom. Beállok a zuhany alá és megnyitom a csapot. Kellemesen ömlik rám a meleg víz, ami el is altatna, ezért hideg vízre váltok. Agyam fel kel, tudatalattim felpattan és leveszi szeméről a szemtakarót. Bosszúsan nézz. Nem érdekelsz, belső istennőm pedig áztatja magát. Átváltok melegebbre és kellemesen elmosolyodom. Áttörlöm magam szappannal, majd lemosom magamról és törölközőbe csavarom vízcseppekkel teli testemet. Kilépek a linóleummal fedte padlóra és a párás tükör elé állok. Letörlöm róla a párát és kiveszem a háta mögötti részből a testápolót. A kócos hajamat összefogom, majd bekenem a lábamat, a karomat és az arcomat is, majd visszarakom. Bedugom a hajszárítót, hajamból kihúzom a már vizes hajgumit. Vizes tincseim száradó vállamra hullanak, hátamat nem éri, mert takarja a törölköző. A hajszárítót erős fokozatra állítom és a hajamat kezdem el szárítani. Hamar kész vagyok vele, és szerencsére a bőrömön lévő krém is megszáradt már. Besétálok a szobámba és a fehérneműs fiókból kiveszek egy alsó neműt. Ma nem tervezzek sehova menni, este pedig majd eljuttok valahogy a buli helyszínére. A gardróbból kihúzok egy cicanadrágot és Mikey pólóját, amit rögtön át is dugok a fejemen. A törölköző leesek a lábamhoz, és felkapva rögtön viszem is a helyére. Az alsóneműt felhúzom, és a cicanadrágra téved a szeme. Ajkamba harapva döntöm el, hogy nem kell és az ágyamra esek. Előveszem a laptopom és bekapcsolva első utam a YouTube lesz. Új ablakot nyitva a bankszámlámról érdeklődök. 1 éve, hogy meghalt a nagymamám, aki nem kicsit volt milliárdos. Engem viszont nem érdekelt a pénz, hanem annál jobban a sütijei. Mikor meghalt összetörtem, de kénytelen voltam elmenni az örökség szétosztására, mert én is szerepeltem a nevek között. A nagymamám rám hagyott elég sok milliót, és az összes sütijének receptjét. Első dolgom volt, hogy berakjam a bankba a pénzt miután elfogadtam, a második pedig a sütik lejegyzése és a könyvek eldugása. A legnagyobb mázlim mégis az volt, hogy a sötét időszakom előtt Kate elvette tőlem a bankkártyát, így még mindig meg van és nem költöttem felesleges dolgokra.


- Hello, baby! - elmosolyodom.
- Hello, szöszi! - a tükör előtt állok és perdülök egyet.
- Kész vagy? - hanglejtése izgatott, amin furcsán pillantok tükörképemre.
- Igen.
- Akkor kinyitnád az ajtót? - leszaladok és rögtön ajtót nyitok, majd a nyakába ugrom.
- Ennyire örülsz nekem? - nevet fel lerakva, és derekamra téve kezeit.
- Egész nap egyedül voltam, senki nem vette fel nekem a teledont, majd felhívsz, hogy itt vagy...Szerinted? - végigmérem, mielőtt nyaka köré csavarom karomat. Egy egyszerű szettet visel, mégis megmozagtja a szívrendszert.
- Gyönyörű vagy! - motyogja a nyakamba, mire elmosolydom.
- Köszönöm! Te sem festesz rosszul, kifejezetten nagyon is jól! - puszit lehellek nyakára, mire a kis pelyhek egyenesbe szökkenek.
- Indulhatunk? - kérdezi rekedtesen. Elmosolyodom, eltávoldom, elmosolyodom.
- Azonnal csak hozzom, Haza ajándékát! - biccent, konyhába rohanok és kiveszem a hűtőből a bort. Berakom a csomagjába és visszasiettek Niallhez.
- Mit vettél neki? - kíváncsiskodik, miközben sétálunk a kocsihoz.
- Bort. - válaszolom elmosolyodva.


- Na végre, hogy megérkeztettek! - ölel meg Harry, Niallel pedig lepacsizz.
- Boldog Szülinapot, Styles! - nyújtom át csomagom, és hozzá teszem. - 94 - es.
- Köszönöm, Mad! - majd kezébe veszi a kártyát is. Végig futatja rajta kékes - zöld íriszeit, majd örömmel teli szemekkel nézz rám.
- Úgy lesz! - ölel meg mégegyszer. - Niall, nem baj, ha bemutattom a családomnak?
- De hogy is! - szűzies csókot lehel arcomra, majd beolvad a tömegbe. Harry vigyorgva rám pillant, majd megragadja a kezem és két lányhoz vezet.
- Anya, Gem ő itt a banda új barátja, Madison Heart. Mad, ő itt anya és Gem! - kezet fogok a fiatalabbal, akit gondolom Gem - nek hívnak, a másik pedig Styles anyukája lehet.
- Üdvözlöm! - mosolyodom el.
- Anne vagyok, és maradjunk is ebben, rendben? - bólintok, mire elmosolyodik.
- És ti jártok? - egymásra nézzünk Harryvel, és felnevettünk.
- Niall lecsapott rá, de ha nem lennének együtt, talán! - rám kacsint, mire fejet rázva elvigyorodom.
- Akkor Niallel jársz? - kérdezi Anne.
- Igen. - két kar fonódik derekamra, és belepuszil a hajamba. Lehunyom a szemem érintésére, de rögtön ki is nyitom.
- Hello! - mosolygok rá és arcára puszit nyomok.
- Szia! - mosolyog ő is rám.
- Aranyosak vagytok együtt! - mondja Anne, Harry pedig velünk szembe vigyorog, mint egy töklámpa.
- Mit csináltál, Styles? - kérdezem, mire a telefont orrom elé teszi. Elveszem tőle a telefont és értetlenül bámulok a képernyőre.
- Még a képen is jól nézzel ki! - suttogja Niall, mire elmosolyodom és visszaadom Harrynek.
- Csinálhatok egy képet rólatok? - kérdezem, mire Harry elvigyorodik ésátkarolja anyukáját és testvérét, akik puszit nyomnak az arcára két oldalról. Gyorsan lefotózzom és kirakom Instagramra.
- Akkor szerintem kezdődhet a buli, ki mit kér? - kérdezi Harry.
- Whiskey! - válaszoljuk egyszerre Niallel, amjd egymásra mosolygunk. A pult felé megyünk, ahol két ismerős alakot pillantunk meg.
- Liam, Sophia! - köszön Niall,mire kényszer vigyort erőltettek arcomra.
- Niall! - köszön vigyorogva Sophia, majd rám nézz. - Madison!
- Sziasztok! - köszön halkabban, mire Niall ujjával simogatni kezdi a kezem.
- Most érkeztettek? - kérdezi Liam. Higgadj le! Neki sincsen smmi baja. Mintha nem történt volna semmi, és te nem élvezted csak Niall csókját. Kifújjom a levegőt és elmosolyodom, öszintén.
- Kb. fél órája. - válaszolom felőnyösen. - És ti mióta vagytok itt? - kérdezem és Niallre nézzek. Szemkommunikációval megbeszéljük, hogy hozz két pohár whiskeyt és csókot lehelve ajkamra ott hagy.
- Lassan 1 órája vagyunk itt! Látom elvagytok Niallel! - vigyorodik el Sophia. Még mindig ellenszenves a csaj, és nem kicsit irritáló.
- Miért ne lennénk el? Hisz barát/barátnő kapcsolatban állunk egymással!
- Rólunk volt szó? Én is beszállok! Éhes vagyok! - ajkait lebigyeszti és a kezembe nyom egy poharat.
- Mikor nem vagy az? - kérdezi Liam szemforgatva és elmosolyodva.
- Te mit ettél ma? - szögezi nekem a kérdést, mire megrázzom a fejem. - Bocs, gyerekek! Fel kell hízlalni az asszonyt! - azzal biccentve hagyjuk ott Sophiáékat. Legalább letudtuk az első találkozást, innentől minden simább lesz, igaz?
- Min gondolkodsz? - kérdezi leültetve egy székre és elém rak két szendvicset egy tányéron, miközben leül mellém és a kajákat kezdi el vizslatni, majd mindegyikből minimum egyet elvesz.
- Hogy tudsz te ennyit enni? - kérdezem megtámasztva a fejem.
- Könnyen! Most pedig kérlek egyél vagy én ettetlek meg! - rám nézz, belső istennőm pedig felkapja a fejét és kajánul elmosolyodik. Sunyin mosolyodom el, és hozzá sem érek a kajához, mire Niall sóhajtva felém fordul és elveszi a kezem.
- Niysd ki a szád! - parancsolja, mire megteszem. Kinyittom. A szendvicset felvágja és egy kisebb falatott rak a számba. Bezárom a szám, és kíváncsian nézzek rá.
- Rág, addig amíg lenem tudod nyelni! - mondja szemembe nézve. Teszem amire kér, végig egymás szemébe nézzünk, és mikor lenyelem, elmosolyodom.
- Kérsz még? - kérdezi, mire bólintok. Beslő istennőm fejét vakarja hogy mit akarok, de hamar felnevet. Niall közel hajol és újabb adagot illeszt a számba. Épp, hogy rágni kezdem, rögtön le is támad ajkaival. Oké, lehet ez nagyon gusztustalannak hangzik, de nagyon jó. Mikor elvállunk mindketten vigyorgva rágjuk meg az ételt és nyeljük le.
- Direkt csináltad, igaz? - kérdezi, mire megrázzom a fejem.
- Viszont ha nem baj, kimegyek szippantok egy kis friss levegőt! - szűzies csókot lehellek ajkaira, és elindulok a házban a lépcsőn fel. Biztos van erkélyük, hisz mikor jöttünk be, láttam kettőt is. Már csak azt kéne tudni hol. Benyitok az első szobába és teli találat. Átávgok a szobán és egyenesen az ablakot nyitom ki. Megtámaszkodok az erkély szegényén és onnan nézzek szét Londonba. Gyönyörű innen a kilátás. És a friss levegő is jobban esik.
- Hé! - perdülök egyet a tengelyem körül és nagyot nyelek, mikor az alak közelíteni kezd.
- Hello Liam! - biccentek normálisan.
- Szia, Mad! Miújság? - támaszkodik meg mellettem, sőt rá is gyújt.
- Semmi, élvezzem a friss levegőt. Veled? - kérdezem mosolyogva és tovább kémlelem Londont.
- Láttam, hogy Niall megettetet. - nyögi ki, mire ránézzek és ő is engem nézz.
- Igen? - kérdezem és összedörzsölöm nyirkos tenyeremet.
- Szarul esett. - sóhajtok és öszintén nézzek szemeibe.
- Tudod jó, hogy semmi nem lehet köztünk. Te Sophiát szeretted, nekem meg tetszik Niall! - mondom apró mosollyal körítve.
- Akkor tegnap miért hagytad, hogy megcsókoljalak? - kérdezi halkan, mire a fejemet rázzom.
- Tudod jól, hogy nem volt semmi tegnap! - de igen is volt, és élveztem is. A picsába.
- Miért hazudsz még magadnak is? - kérdezi, mire elindulok hátra.
- Én most visszamegyek! - hátat fordítanék, de megfogja a csuklóm és a mellkasához ránt.
- Valld be, hogy nem élvezted azt az átkozott csókot! - suttogja tekintettét szemembe fúrva.
- Akár mit is tervezzel Payne, nem szabad! Megtiltom! - nehezen nyögöm ki ezt a pár szót, és úgy érzem feleslegesen. Elvigyorodik és közel hajol, hogy ismét megcsókoljon.
- Liam! - a hang azonnal szét választ minket, és a toporzékoló lányt figyeljük. Ajjaj.

VI.

Sziasztok! Új rész és ami vicces, a "történtek után" ma léptem fel úgy először ide. Szóval újra jelen vagyok, tele ihlettel, és lehet a végén ki szeretni/ ki utálni fog, attól függ kinek szurkol! A lényeg ( :D ) hogy jó olvasást, Törpikék! :D ♥

|Madison Heart|

Ki. Vagyok. Fulladva. Niallel a randit röhögtük, és még utána sem tudtam lenyugodni. Egy filmet néztünk meg nála, és azt kell mondjam, ahhoz képest, hogy fiú tiszta a lakása. Csinált házi készítésű pizzát, ami isteni volt. Majd a film. A címét már elfelejtettem, de nagyon sokat röhögtünk rajta.Talán Dumb és Dumber? Talán.. Most pedig Kate akar felfrissíteni és elcsalni vásárolni a holnapi buliba.
- Na gyere már!! Holnap Hazza 19 éves, ne csináld ezt vele! - ránézzek, és amilyen kiskutya fejet vág, muszáj vagyok felnevetni.
- Rendben, de csak két boltba vagyok hajlandó bemenni. Megértetted? - szem forgatva vigyorodik el, de bólint.
- Csak igyekezz már! - majd, mintha villany körte kapcsolódott volna fel a fejében elvigyorodik.- És már tudom, hova megyünk! - felpattanok és felvéve a kabátom, megigazítva a hajam a kezembe veszem a kocsi kulcsot.
- Melyikkel akarsz menni? Ford, Volkswagen, BMW avagy Toyota? - elvigyorodom, ahogy végig sorolom kocsijaim nevét.
- Te meg a kocsijaid! Komolyan, olyan vagy mint egy fiú és a kocsik a játékaid! - szemet forgat, de rögtön rászállok.
- Az autók érző lények, és tudod jól, hogy jobban féltem őket, mint saját magamat. - fejet csóválva mosolyodik el.
- Legyen akkor a BMW, felakarok vágni. - a garázsba igyekszik én pedig utána. Bepattanunk a kocsiba és el is hagyjuk a házam környékét, Kate pedig navigál. Majd leparkolok egy ismeretlen hely előtt.
- Itt annyi ruha van, hogy talán két óráig elleszünk itt. Szóval igyekezz, ha este még dolgozol is! - kiszáll én pedig lassan megyek utána. Lezárom a kocsit és elteszem a táskámba. Kate után megyek, aki már el is tűnt a sorok mögött. Szemet forgatok és válogatni kezdek a ruhákkal közül, mikor sikítást hallok a próba fülkék mögül. Oda siettek, és amint rájövök, hogy a barátnőm az és teljesen el van ájulva.
- Mad! Ez fantasztikus! Nézd a csíkokat, a kéket, a topánkát! - végig mérem, és azt kell mondjam gyönyörűen nézz ki. Rám nézz csillogó szemekkel, mire elmosolyodom és elégedetten biccentek. Viszont ahogy végig nézz rajtam egyből a ruhákra mutat, ő pedig visszafordul nézegetni magát. Ismét eltűnök a ruhák között, de én is hamar megtalálom a sajátomat.Fekete cipőt választok még hozzá, és bemegyek egy fülkébe felvenni. Amint a tükörbe nézzek és meglátom magamon, elkap a lányoknál megszokott "annyira szeretem ezt a ruhát, hogy az leírhatatlan" ami nálam nagyon ritka. Felhúzom a magas szárú tornacsukámat is, és vigyorogva húzom el a függönyt. Kimegyek és Katere nézzek, majd pördülök.
- Édes Istenem!Ez olyan, rövid, szexi, mégis elegáns és takaró! Hozzád illik, viszont a cipőben nem értek egyet! - rosszallóan csóválja meg a fejét, mire kinyújtom rá a nyelvem.
- Tudod, hogy milyen vagyok, és nem akarom tönkretenni a lábam. Meg amúgy is, vagy ez vagy csizma!
- Legyen a csizma! - mondja, mire szem forgatva sétálok a cipőkhöz és felkapom egy fekete, sima, befűzős csizmát, amit át is veszek. Újra kimegyek, mire Katenek büszke mosoly jelenik meg az arcán és előkapva a telefont lefotóz.
- Várj, akkor már én is! - mondom és elővéve lefotózom, úgy hogy ne legyen benne a feje, majd továbbítom Lukenak.
- Ugye a fejem nem volt benne? - kérdezi kiabálva, mert átvesszük őket.
- Nem, és az enyém? - kérdezek vissza.
- Nem! - és ezzel letudtuk a ruhákat.

- Utálok fáradtan dolgozni! - nyögök fel leülve a bárszékre, miért is nem kértem szabadnapot?
- Miért? Mit csináltál egész nap? - kérdezi vigyorogva Benji.
- Lerohasztottam a lábam. Holnap lesz egy barátom szülinapja, Kate pedig volt olyan kedves és elrángatott vásárolni. Mondtam már, hogy nem szerettek annyira vásárolni? - kérdezem, mire férfiasan felnevet.
- A lányok és a problémáik. - szem forgatva elmosolyodom.
- Miért? Neked a legnagyobb problémád, ha egy kiszemelt lány nem megy veled hátra! - vágom rá. Elvigyorodik, majd büszkén biccentve szolgálja ki tovább a vendégeket. Hirtelen meleg levegő nehezedik vállaimra, érzem bőröm alatt csörgedező vérem fel forrósodik, mintha egy felpezsdült sütőbe toltak volna be. Nem lehet meleg, így is egy rövidnadrágba és a személyzeti ingben vagyok. Lábamon csak egy tornacipő van zokni nélkül, ahhoz képest, hogy tél van nyáriasan vagyok felöltözve. A bejáratra tapad a szemem, szerencsére pont oda állok és 5 lehajtott fejű "idegent szúrok ki. Elmosolyodom, mikor felemelik fejüket és a bárpult felé indulnak. A szöszi rögtön kiszúr és széles vigyor kerekedik arcára. Elmosolyodom, majd felpattanok és mintha észre se vettem volna őket, kiszolgálok pár szomjazót.
- Ne mond, hogy nem vettél észre? - kérdezi normális hangon, nekem mégis mintha suttogná. Felkapom a a fejem, és mélyen nézzek a kék íriszekbe. Elvigyorodom, majd közelebb hajolva szűzies csókot lehellek ajkaira.
- Szia! - rebegtettem meg a szemem.
- Hello, Baby! - fejet rázva hajolok vissza és a másik négyre nézzek, akik vigyorognak, mint a töklámpák.
- Sziasztok! Mit kértek? - kérdezem kiabálva, mire Harry elvigyorodik.
- Egy ölelést Madison Heart - tól! - kurjantja, mire elvigyorodom.
- Jó! De gyorsan, mert dolgozom! - kiszökkenek, és gyorsan átölelek mindenkit. Liam kicsit feszélyezve ölel meg, ami miatt hamarabb el is enged. Visszasiettek és pár alkoholt kiadva újra feléjük fordulok.
- Akkor? - kérdezem, mire bólintanak.
- 4 vodka, egy coca!  - bólintva rakom is ki a piákat, majd eléjük rakom.
- Liam te kéred a colát, igaz? - mosolyogva bólint, majd biccent. Lehúzza a négy fiú, majd intve berobbannak a táncparkettre. Niall még rám kacsint és puszit küld, majd ott hagy.
- Tudnánk beszélni egy csöndesebb helyen? - kérdezi Liam, mire furcsán biccentek.
- 10 perc múlva lesz, 20 perc szünetem, az jó? - kérdezem, mire némán bólint. Kíváncsivá tett, és nagy mázlimra hamar letelik az a 10 perc.
- 20 perc múlva jövök váltani! - teszem le a rongyot a pultra. Benji zene ütemére mozgatja a fejér, de rám kacsint, hogy megértette. Liamre pillantok, aki szorongva nézz rám.
- WC jó lesz? - kérdezem, mire bólint. - Akkor gyere be! - mondom és be megyek a személyzeti mosdóba. Liam bezárja az ajtót, majd tekintettét enyémbe fúrja.
- Én csak szeretnék bocsánatot kérni, a pár napja történő dolog miatt! - lesüti szemét, én pedig keserűen elmosolyodom.
- Nincs semmi baj, Liam! Nem estem mély letargiába, amint látod. És szinte minden látok túlfűtött embereket közösülés közben! - ez túl sok volt. Felkapja a fejét, és mintha csalódott (?) lenne.
- Oké, csak volt egy olyan érzésem, hogy bocsánatot kell kérnem a saját és Soph nevében is! - elmosolyodik, és én is ezt teszem.
- Nincs semmi para! Ezért volt ilyen szar hangulatod kint? - bólint, mire felnevettek. - Ennyitől ég nem fogok megharagudni, ne félj! És ha már halljuk egymást, holnap mikor kezdődik Styles szülinapja? - kérdezem, mire meglepettség váltja fel előbbi érzelmét.
- Holnap jösztök Katetel? - bólintok, mire sunyi mosoly telepszik arcára.
- Este 7 - kor. És megvan a ruhátok is? - ilyen gyors érzelemváltozást soha nem láttam még. Meglepettség úgy eltűnik, ahogy jött, most pedig a kíváncsiság és a vágy (?) lobban fel.
- Persze, lejártam az egész lábamat, persze nem a ruháért, az hamar megvolt! - mosolyodom el.
- Az jó.. - hangja halk, fojtott. Szemeit most nem csak szimplán nézzem felmérem. Gyönyörű mogyoró barna szemei vannak. Nem sötét, és nem is világos. Tökéletes! Végig futnám rajta a szemem, de nem tudom. A tekintettünk annyira összekapcsolódott, mint az atomok kovalens kötéssel. Azt hiszem! Rég tanultam kémiát. Ujjait felvezeti államhoz és végig simít rajta. Érintésére ismét rám szakad a meleg levegő és ehhez gyomorgöcs is járul. Ujjait most alsó ajkamon simítja végig. Szemeim összecsukodnak, és érzem lélegzettem szaporodását. Mi a franc? Lábszáraim néha - néha összekoccannak, de nem feltűnően. Megérzem Liam lélegzetét ajkaimnál, és érzem, ahogy végigpuszilja az állam. Majd eléri ajkaim. Először lassú csókot lehel rá, nem ellenkezek. Ajkait ajkaimra nyomja. Végig simítja nyelvét alsó ajkamon. Belső istennőm kimelegedve legyezgeti magát, még tudatalattiim zoknival betömött szájjal ellenkezik. Kezei  derekamra csússzanak és le - fel húzgálva simogatja, kezeim sem lustálkodnak. Tincseit húzogatom, majd elválnak ajkaink. Fogaink összekoccannak, de gyorsan átdugja nyelvét és  vad táncot jár a kettő. Tudatalattimnak sikerül kiszabadulnia, míg belső istennőm szétfolyat mint egy fagyi, és üvölt rám. Szemeim szétrebbenek, és ellököm magamtól Liamet.
- Oh, ne ne ne! - nyögöm hajamba túrva. Liamre nézzek kétségbeesetten, akinek csak most esik le mit csináltunk.
- Figyelj! Senkinek nem szóluk róla, rendben? Csak ketten tudjuk és nem mondjuk el senkinek. Én nem mondom el a fiúknak, te nem mondod el Katenek, Lukenak és senki másnak, és én sem, rendben? - kérdezi mérgesen és aggódva.
- Rendben! Senkinek egy szót sem! - nyújtom a kezem mintha  csak esküt tennénk. Mintha nem bánta volna meg...És ami durva, talán én sem..

V.

Sziasztok! Elsősorban 1 hete indult a történt már elérte az 500 oldalmegjelenítést, ami nekem nagyon nagy öröm. Másodszorra pedig, mivel az előzőnek olyan lett a vége, így ennek próbáltam valami izgalmasabbat. Remélem tetszeni fog and good reading! Kisses! :3 ♥♥

|Madison Heart|

Az eső kopogó hangjára ébredtem, ami csak támadta és támadta az ablaküvegemet. A szél néha - néha segített neki, de az ablak üveg legyőzhetetlennek bizonyul. És ennek hatására, mosollyal az arcomon nyitottam ki szemem. Szerettem az esős napokat. Ezért is jöttem a meleg Syndeyből ide Katetel. Talpam a szőnyegre érkezik, karomat nyújtóztatom, majd felállok és kihúzom a  függönyt. Olyan gyönyörű ilyenkor London. Mintha csak sírna, mert becsapták vagy nem is tudom. És sajnos ilyenkor olyan vagyok, mint egy gyerek télen. Kiakarok menni pizsamában és szarrá ázni, még beteg leszek. De nem lehet. Ma van az egyetlen egy szabadnapom és van egy csomó dolgom. De a tekintettem még sem tud elszakadni Londontól. Annyira, de nagy fanatikusa vagyok, a városnak, az időjárásnak, hogy leírhatatlan. Mikor tanultunk róla még általánosban beleszerettem, és álmom volt itt élni, szerelembe esni, és megöregedni, meghalni. Ez az én saját véleményem. Mindenkinek más, mert szerencsére nem hasonlítunk. És lehet ez külsőre vagy belsőre. Lehet egy ikrem, aki utálja az esőt, aki inkább menne Sydneybe. De szerettek egyke lenni. Egyke, akivel annyit foglalkoztak a szülei, hogy az irigylésre méltó. Miután megtanultam apám mindig bevezetett mit csinálnánk, ha fiú lennék. Kívülről fújom a kocsi márkákat, és látásról meg mondom, hogy milyen. Focizni is remekül tudok, de nem olyan fociról van itt szó, amit ott játszanak lent. Nem! Rendes lábbal rúgós, kézzel csak a kapusnak szabad hozzá nyúlni labdarúgásról beszélek. Általánosba is talán ezért jöttem ki sokkal jobban a fiúkkal, mint a lányokkal. Még ők kibeszéltek másokat, meg csak arról tudtak beszélni, hogy ki milyen ruhát vett tegnap, engem azt se érdekelt, ha összesározott nadrágban mentem haza. Egészen addig, amíg vége nem lett az általánosnak és gimnazista lettem. Első év, első felééig lógtunk ki Katetel a sorból. Mindig Lukekékkel nyomultunk, és ezt páran nem nézték jól, hisz kezdett beindulni a banda és ellenségek voltunk, még a fiúk számára is. De amikor, már nem emlékszem a lány nevére, nekem állt, hogy miért megyek Luke után, mint egy pincsi és felvilágosítottam, mintha minden az én és Kate kezében lett volna. A suli fiú minket akartak, a lányok Lukekéket, ezért velünk barátkoztak és ez furcsa volt. Így amint nyílt lehetőségünk nyílt, fogtuk magunkat Katetel, beiratkoztunk csere-diáknak Londonba és ment simán minden mint a karika csapás.  Csak ugye, ha a "sötét" időszakom nem esik be, azaz nem állok rá 100% - an a fűre, a cigire, az alkoholra akkor talán most valamelyik egyetemen sütetném a seggem. De nekem tökéletes most így. Hogy nézzem az esőcseppeket versengeni az ablakon, és ha érzem London eső áztatta illatát, mert az ablak bukón van. Nem érdekel az sem, ha jéggé fagyom. Mosolyogva rázom meg a fejem és az ágyra vetődöm. Beindítom a laptopom és rögtön a YouTubera megyek. Rákattintok egy pörgős számra és megyek is készülődni. Lezuhanyzom, és felveszek egy farmert és egy atlétát, majd beteszek egy mosást. A laptopom elé ülök, és a skypera kattintok. Bejelzi hogy barát felkérésem jött, én pedig vigyorogva fogadom el, majd a hívását is.
- Madison! - mondja ő is vigyorogva.
- Niall! - biccentek elismerően. - Hogy találtad meg a skype - nevem, mikor sehol nincs fent? - előhúzza a telefont, és bemutatja a kamerának, Kate számát. Ezért kapni fog!
- Na látod, mit nem teszek, hogy beszélgessek veled! - mosolyog rám.
- Ma úgy is szabadnapom van, szerencsére. Szóval mit akarsz, Horan? - mosolyodom el.
- Megismerni téged. - elmosolyodom, és hátra dőlök.
- Mire vagy kíváncsi? Szerettem a focit és a kocsikat. Egyke vagyok. Apám és anyám Sydneyben élnek. Unokatesóm Luke. Ezeken kívül pedig 2 éve élek itt Londonban. És veled mizu, Niall? - kérdezem összekulcsolva a kezem.
- Ír vagyok. A szüleim elváltak. Van egy bátyám, egy sógornőm, aki 6 hónap múlva szül.Szeretem az unokatesódékat és 10 éves koromtól festem a hajam. - felnevettek, mire elvigyorodik.
- Pedig azt hittem, eredeti szőke a hajad, ezért neveztelek el szöszinek! - felnevet, majd fejcsóválva válaszol.
- És miért jöttél Londonba? Mármint nem jobb egy olyan szép lánynak, mint neked a napsütötte bőr, a napszemüveg? - kérdezi, mire elmosolyodom.
- De, azaz biztos jobb. Csak én beleszerettem Londonba, és azt hiszem a viharos időkbe. Viszont mesélj magadról, nem tudok semmit rólatok/ rólad pedig minden honnan ti folytok. - mosolyodom.

- Hát kezdjük akkor mindent onnan, hogy az x - faktor elindította a 7. szériáját, 2010 - ben amire minden az öten külön jelentkeztünk.....

- Oké, Niall elég! - mondom elmosolyodva. - Lefárasztottál 2 óra alatt, és túl sok rólatok az információ, és éhes is vagyok! Szóval én lépek! - mondom felülve.
- Hol laksz? - csillan fel a szeme, mire szem forgatva viszem a nyilat a piros kagylóra. - 1 óra és ott vagyok, nélkülem ne egyél! - kiáltja, de kinyomom. Nem teszi meg. Nem lesz itt egy óra múlva. Hiába mondogatom magamba mégsem a hűtőhöz megyek, hanem kiszedem és kiteregettem a mosást, és újabb adagot teszek be. Akármennyire húzz a hasam a hűtő felé, csak egy pohár vizet iszok, és tovább megyek. Kiszaladok a szeméttel, majd vissza. Felveszem a mamuszom, és a kakaómmal a kezembe leülök a kialakított ablak melletti ágyra és csak figyelem a nyüzsgő várost. Az esernyők mintha szaladgálnának, annyira sietnek az emberek, de a szemem rögtön megakad az épp házam előtt megálló fehér Range Rover. Egy kis idő után a szöszi száll ki belőle, kajákkal felpakolva és siet a házamhoz. Vigyorogva rázom meg a fejem és lebaktattok a lépcsőn. Ajtót nyitok és az ajtófélfának támaszkodó Niallre pillantok.
- Én meg mondtam! - kacsint rám.

- Te inkább idióta vagy, Horan. Na gyere be! - állok el az ajtóból.
- Konyha vagy nappali? - kérdezi én pedig a konyha felé bökök.
- És mit hoztál? - kíváncsian figyelem, ahogy lepakol és rám néz csibész mosollyal.
- A Nando's ból hoztam pár harapni valót! Melyik szatyor kell? - kérdezi, mire elveszem a felém közelebb lévőt és kiveszem a tartalmát. Két burgert találtam benne, egy almás pitét, és két burítót is. A nyál is összeszaladt a számba, de viszont még volt a zacskóban valami. Egy vaníliás shake volt még benne, amitől széles vigyor húzódott ajkaimra.
- Jók? - reménykedve nézz rám, felnevettek.
- Jók, Niall? Tökéletesek! Ha nem lennék ennyire éhes, talán megölelnélek, de egy óráig hagytál szenvedni! - mondom és beleharapok a burítóba.
- Majd a végén, és jó étvágyat! - ő egy burgerbe harap bele, és némán egymást nézve vigyorogva tüntetjük el az ételt.
- És most? - kérdezi, mire gonosz mosoly ül ki és az arcára mutat. Szememet forgatom és szűzies puszit lehellek az arcára.
- Most pedig körbe néznék! - mosolyodik el.
- Lentről fel, vagy fentről le? - kérdezem, mire szélesebbre húzza ajkait.
- Lentről fel, ha nem baj! - vállat rántok, és megfogva kezét lehúzom a pince részre.
- Itt a pince van? - kérdezi, mire fej rázva felkapcsolom a villanyt.
- Itt van három szoba. Az egyik szoba, ami tele van könyvekkel, a másik amit csak ihlet - szobának neveztem el, majd a harmadik... - felmutatja ujját és közbe vág.
- Ami tele van smink cuccal!
- Nem talált! - csettintek és pisztoly mintát felvéve ujjaim rá mutatnak. - Menj és nézd meg! - elmosolyodik és a legutolsó szoba ajtaját kinyitva belép és utána menve felkapcsolja a villanyt.
- Azta rohadt.. - elámul, mire felnevettek. - Mióta zenélsz? - kérdezi meglepetten.
- Dobolni Ashton tanított meg.. - simítok végig ujjammal az egyik cintányéron. - Gitározni Luke. - most a húrok jönnek, majd megállok a számomra legkedvesebb hangszernél és leülök a székre. - Zongorázni nagymamám. - felhajtom a fedelét és lábaimat a pedálra teszem.
- Eltudod játszani a They Don't Know About Us - t? - kérdezi. Telefonomat előkapom megkeressem a kottát, beillesztem a telefon tartóba és megszólaltatom az első hangokat. Niall lehunyja a szemeit, majd belekezd a dalba. Gyönyörű a hangja, ha lehet ezt mondani. Mielőtt befejezném rám nézz, és én is rá pillantok. Leütöm az utolsó hangot, és mintha varázsütés lett volna, Niall közelebb hajol. Szemünk között a kapocs, szikrákat szór, de nem nézzünk máshová csak a másik szemébe. Ajaki közelednek, és megadom az utolsó lökést. Ajkaimat szájára nyomom, és mintha tűzijátékot robbantottunk volna. Niall óvatosan dönt le a földre miközben felém tápászkodik és még derekamon simít le - fül, addig én haját húzogatom. Nyelvünk vad táncot jár, incselkedünk a másikkal, majd beleharap alsó ajkamba és elhúzza azt. Mosolyra késztet, majd szemembe nézz.
- Szeretném hogy elgyere velem egy randira! - suttogva mondja, mire bólintok.
- Örömmel megyek el veled randira, Horan! - mosolyodom el. Szemünk csak a másikét nézi vizsgálgatja, de minden megtörik mikor telefonja rezegni kezd. Felpattan és magával rántva derekamra teszi egyik kezét, még a másikkal felveszi a telefont Fejemet pihentettem a mellkasán és a levegő vételemet állítom vissza normálisra.
- Rendben! Indulok, helló! - leteszi és szomorkásan nézz rám.
- Mennem kell, próbálni. Február 23. - án kezdjük el az új turnét, amire remélem elkísérsz! - mondja szűzies csókot lehelve ajkaimra, majd megfogja a kezem és felrángat. Felveszi a kabátját, de mielőtt kinyitná az ajtót rám néz, a kék íriszeivel. Majd hirtelen az ajtónak borít és vadul csókol. Visszacsókolok, és a levegő hiány miatt hamar el is válunk. Kifulladva, hangosan lihegve nyom még egy csókot ajkamra, majd kinyitja az ajtó.
- Holnap jövök! - kacsint rám.
- Dolgozom este! - kiáltom neki oda.
- Átesszük délelőttre! Légy jó! - puszit küld, majd beül a kocsiba. Fejet rázva zárom be az ajtót, és főlök a fának. Lehunyom a szemem és rögtön szét is rebbentem. Újra a kép jött elő. Amint Payne és az a ribanc...Zavar. Irritál. Majd duzzadt ajkaimon csúsztatom végig ujjamat. Édes volt, aranyos, vad, váratlan, szexi..Lecsúszok a földre és kezeim közé bújtatom arcom. Liam Payne és Niall Horan...Miért is gondolkozom? Hisz a választás nagyon egyszerű. és Payne nem is tetszik...azt hiszem!

IV.

Hellosztok! Felpörgettem az eseményeket, így remélem tetszeni fog nektek a vége! Nagyon nincs mit írnom, szóval jó olvasást! :3 ♥♥

|Madison Heart|

Adj nekem egy kis időt, vagy égesd fel.

Elbújunk, és megváltoztatunk mindent.

Minden amit akarok az ajkaid íze,

Engem, engem, engem, engem, ó szeress engem,

Engem, engem, engem, engem, ó szeress engem,

Engem, engem, engem, engem, ó szeress engem,

Engem, engem, engem, engem, ó szeress engem,

Engem, engem, engem, engem, szeress engem.

- Igen? - csukott szemmel teszem fülemre a telefont, és elfojtottan ásítok.

- Húgocskám, lassan 10 óra! - kuncog fel Luke.

- Az hihetetlen, hisz! - mondom és felülve nézzek a laptop órájára. Fél 10. Bassza meg.

- Köszi, Luke! - mondom és ki is nyomom. A fürdőbe sietek és lezuhanyzom, majd felveszem a munka ruhám. Egy fekete farmert, fekete inggel, aminek a jobb oldalán díszeleg a bár lógója és neve. Kötényemet bedobom a táskámba, majd gyorsan összefogom a hajamat lófarokba. Szemet kihúzom, majd cseresznyés ajakápolóval letudom a kinézetem. Lent felveszem a bakancsom a kabátom pedig kezembe fogva megyek be a garázsba. Bedobom az anyós ülésre és én is beülök. Kinyitom a garázsajtót, kihajtok és visszacsukom. Innentől meg sem állok a munkahelyemig. 5 perccel 10 előtt esek e a pultba, lihegve és amint derekamra kötöttem a kötényt munkába is állok.

- Madison Heart? - jelenik meg Mr Kingston, mire elmosolyodom.

- Itt vagyok, Uram. Sajnálom, ha késtem elaludtam! - sunyi mosollyal nézz rám, majd megáll mellettem és két poharat kap elő, amibe vodkát önt.

- Egészségére, Hölgyem! - koccint és le is húzza. Én is ezt teszem, majd a zene beindul és sorjában jönnek be vagy a hormonnal túltengett fiatalok vagy a szórakozni vágyó egyetemisták. Benjire kacsintok, a másik pultosra, majd elkezdjük kiszolgálni a vendégeket. 

- Madison, hát sikerült beérned? - kérdezi kiáltva és kuncogva Kate.

- Mr és Mrs Hemmings, most azonnal fogják be, rendben? - kérdezem biccentve és tovább osztom ki a piákat.

- Oké, akkor nem kell velünk foglalkozni! - kiáltja Luke sértődötten.

- Gyerekek, dolgozom! - kacsintok rájuk, majd Benjire pillantok.

- Iszok egyet Katetel és Lukekal. Mindjárt visszajövök! - bólint, én pedig három pohárba öntök whiskyt és megállok a két jó madár előtt, akik úgy zabálják egymás ajkát mintha nem lenne holnap.

- Khmm....Meghoztam az italokat! - rakom le eléjük és rám emelik a tekintetüket.
- Akkor mire iszunk? - kérdezi Luke vigyorogva.
- Rátok! - emelem fel, mire csókot lopva egymástól ők is felemelik és végül legurítjuk a pohár tartalmát.
- Nem tudom mikor érnek ide Liamék, de azt mondták, hogy kb. 11 felé és keressük őket a VIP részlegen, szóval majd visszajövök érted cicám! - kacsint rám, majd behúzva Lukeot  a táncparkettra egymáshoz simulva kezdik el ismét felni egymás jakit miközben testük szinkronba mozog a másikkal, és a zene ritmusára. Elnevettem magam, majd visszasiettek.
- Aranyom, nincs meleged? - kérdezi Mrs. Kingston elhaladva pár üveg pezsgővel mellettem.
- Egy picit, de kibírom! - nevettek fel.
- Ne szórakozz! Emlékszem, mikor barátnőddel itt buliztatok rajtad volt egy fekete ruhácska, amit itt hagytatok és nem vitted haza. - ez emlékek elárasztanak, és tisztán emlékezve bólintok.- Cseréld le! Nem fogunk leszidni, legközelebb pedig hozz váltó ruhát! - mondja, mire bólintok. A mázlim csak az, hogy a ruha még a munkába is tökéletesen passzol. Kérek 10 perc szünetet, és elszaladok átvenni munkaruhám. Tényleg sokkal felszabadultabban érzem magam. A tornacipő és a ruha, olyanná tesz mint egy lázadó kamasz, így hogy még őrültebben nézzek ki a hajamat kiengedem és vállamra dobom. Átfésülöm kusza tincseimet, majd eltéve a ruhákat a tükörképemre kacsintok és visszatérek a pultba. Benji elismerően mér végig, mire elvigyorodom, majd tovább szolgálom ki a vendégeket.
- Mad! Madison! - nevemre odafordulok és egy kifulladt Katettel találom magam szembe.
- Bökjed! - nevettek fel elmosva pár poharat.
- Kérnénk két kólát, és és 7 vodkát meg téged a VIP részre! - vigyorodik el.
- Itt vannak? - kérdezem kitöltve a piákat, annyira gyorsan amennyire tudom.

- Aham...- majd szemét végig futtatja rajtam. - Te aztán jól kicsípted magad! - nevet fel.
- Köszi, tudod rám férne egy fiú! - mosolyodom el, majd rátéve a tálcákra a poharakat odakiáltok Benjinek és elindulok Katetel. Ügyesen kerülöm ki a lökdösődőket, s szerencsére hamar felérünk a sokkal csendesebb VIP részlegre.
- Szóval fiúk, lányok bemutatom az én gyönyörű barátnőmet, Madison Heartot, pultos csajt! - Leteszem eléjük a tálcát, majd kiegyenesedve elmosolyodom.
- Sziasztok! - Végig mérem 9 személyből álló társaságukat, és csak pár ismeretlen arcot látom meg. Például azt hiszem Tomlinson mellett, egy gyönyörű lány ül vigyorogva és ő is engem felmérve nézz rajtam végig. Tomlinson karja a lány nyaka körül van ezért leveszem, hogy ő a barátnője. Aztán Payne mellett is ott egy lány, aki furán nézz rajtam végig és mintha megvetést (?) látnék a szemeiből. A többieket felismertem Stylest, Horant, Malikot, Hemmingst és Wilsont.
- Niall Horan! - ugrik hirtelen elém a szöszi és ölelésbe fogad. Mosolyog a ölelem vissza kedves gesztusát, majd elengedve rögtön Stylessal kerülök szembe.
- Harry.. - kezd bele, de közbe szólok.
- Tudom kik vagytok, igen furcsa délután vagyok túl, de tudom kik vagytok, csak azt nem tudom ki kihez tartozik Hemminsgéket kivéve! - mosolyodok a többe ikre.
- Akkor nem ölelhetlek meg? - visszafordulok a Fürtös felé, aki lebiggyesztett ajkakkal és kiskutyaszemekkel vizslat.
- De csak mielőtt bemutatkoznátok! - mosolyodom el. Harry rögtön lecsap és karjaiba zár, én pedig nevetve ölelem vissza. Amikor elenged a lány kerül elém, Louis barátnője.
- Eleanor Calder, Louis Tomlinson barátnője! - ölel meg mosolyogva.
- Madison Heart, és örülök, hogy megismerhetlek! - elengedem és rámosolygok.
- Sophia Smith vagyok, Liam barátnője! - rágózva nyújt kezet, mire elfogadom és kezet rázok vele.
- Madison Heart. -erről a részről egyáltalán nem örülök a találkozásnak, olyan ellenséges vagy nem is tudom.
- Azért mi is bemutatkozunk. Louis vagyok, Zayn szöszke tinccsel és Liam, akit felhívtál! - biccentek, de ők megölelnek sorjába.
- Örülök, hogy újra találkozunk! - suttogja Liam, mire felkuncogok és elenged.
- Viszont nekem most is mennem kell! Csak bemutatkozásra futottam fel! Örülök, hogy találkoztam mindenkivel, további jó bulizást nektek! Ti meg léci ne legyetek túl részegek, kérlek! - nézzek Katere és Lukera, akik bólintanak. Intek egyet a többieknek, majd visszasiettek Benji mellé.
- Vissza is jöttél? - meglepettnek tűnik, de nem értem miért.
- Benji én nem te vagyok. Nem numerán voltam, csak az italokat vittem ki! - rázok fejet, mire kinyújtja rám a nyelvét.
- Levágom! - nevettek fel.
- Nem teszed meg! - mondja vigyorogva, de újra dolgozni kezdünk, amint Mr. Kingston egy újabb ellenőrzésre jön.


El sem hiszem. Vége. Fél négy van, és már csak a wc - ben kell szét néznem és mehettek haza. Ilyen hosszú műszakom sem volt még. Először a lány wc - ben nézzek szét, ahol csak egy kamasz pár akarta volna elkezdeni, de elkergettem őket, majd a fiú. Hangokat hallottam, és szem fogatva nyitottam be, de meglepetésemre ismerős alakok voltak a wc - ben.
- Öhm..Bocsi, skacok, de záróra! - mondom komolyan.
- Várj, szajha még elmegyek! - nyögi a lány, mire elkerekednek szemeim és ereim lendülettel töltődnek fel.
- Most azonnal hagyjátok el a szórakozóhelyet vagy kénytelen vagyok hívni a biztonságiakat! - látom, ahogy Sophia érzékien suttog bele valamit Liam fülébe. Aki mintha villámcsapás érné kirántja, eldugja és felhúzva a sliccét fordul meg.
- Azonnal megyünk! Nem kellenek a biztonságiak! - mondja egy halovány mosolyt eresztve felém. Lábammal megtartom az ajtót és a kijárat felé mutattok.
- Kösz, ribanc! - sziszegi Sophia mikor elhalad mellettem.
- Hazavigyünk? - kérdezi Liam paradicsom piros arccal.
- Nem kell, köszi! Csak léci menjetek! - mosolygok rá fáradtan. Biccent, majd Sophia után siet. Még egyszer körbenézzem a wc - t, de mielőtt elhagynám arcot mosok. A kijáratnál biccentek Joenak, hogy tiszta a terep, majd a kocsimhoz megyek. Beülök és hazaútig próbálok nem gondolni a emlékképre, de mintha nem akarna kitörlődni. Amint beesek az ágyba ledobom magamról az inget és a nadrágot. A zoknim és a melltartóm a szennyesbe dobom, majd felvéve Luke egy pólóját kidőlök. Szemem lecsukódik, de rögtön az a kép ugrik be. Ahogy Sophia és Liam a falnál..közösülnek. Csak egyet nem értek, ez engem miért zavar ennyire maróan és fájdalmasan?

III.

Sziasztok! Először is bocsánat, hogy az eleje ilyen lapos, de muszáj valahogy elkezdeni. Ez a rész sem lett, valami nagyon, de nagyon pörgős, de már úton vagyok..:D Jó olvasást hozzá! És nagy puszit minden olvasónak!! ♥♥♥

|Madison Heart|

A Fall Out Boy szét áramlik a szobában, az ereimben, de képtelen vagyok megmozdulni. Egész éjjel meg sem álltam, sőt most volt a legforgalmasabb estém mióta ott dolgozom. De akkor sincs kedvem felkelni. Késő már fent vagy. Tudatalattim győzelmes vigyort húzz magára miközben beleordítok a párnába. A szám egy résznél megáll és mikor azt hiszem tovább alhattok, ismét megcsörren. Ilyen nincs!
- Ha nem veszem fel miután felhívsz harmadjára fogd fel, bazdmeg, hogy nem vagyok elérhető! Világos voltam? - kérdezem idegesen.
- Bocsi! - unokatesóm felkuncog, mire szememet forgatom.
- Ha nem hagyod abba a vigyorgást lecsaplak. Amúgy is miért kell korán reggel zaklatnod? - kérdezem vissza dőlve.
- Mert itt állok a házad előtt és szarrá fagyok! - jegyzi meg mellékesen.
- Te idióta! Már rég elmondtam neked, hogy hol az a kibaszott pót kulcs! - mondom idegesen. Nem éri meg velem beszélgetni, miután felkeltettek. Harapós vagyok.
- Tudom, de most nincs ott! - hangja őszinte, bár mintha vigyorogna.
- Luke! Hogy van anyukád? - kérdezem miközben szinte nyüszítve hagyom el a meleg ágyat. Már most hiányzol Picim!
- Keresztanyád? Remekül! És üdvözöl téged! - mintha tök szimplán beszélgetnénk úgy csinál. Szerencsére hamar leérek. Kinyitom az ajtót és vissza is megyek.

- Már puszit sem kapok? - kiáltja a földszintről, de én a telefonban is tökéletesen hallom.
- Felkeltettél, te baromarc jó, hogy nem kapsz puszit! Amúgy menj a barátnődhöz, Katehez. Ha már két éve titkoljátok egymás elől az érzéseiteket! Ja és mielőtt elmész, zárd rám az ajtót! - itt kinyomom a telefont, és vissza fészkelődöm az ágyba. Majdnem sikerül vissza aludnom, mikor Luke halkan betipeg és az ágyamhoz közelít. Felkészítem magam valami hideg vizes dologhoz, de váratlan dolog történik. Arcon puszil, majd kisiet és pár trappolás után a ház ajtajának zárását hallom. Ennyi? Vigyor fejlődik arcomra, és lehunyom a szemem. Nem tudok vissza aludni. Fránya veszekedés. Jobbra fordulok és hatalmasat ásítok miközben ismét megszólal a telefonom, de most a Bruno Mars az és a Lazy Songot énekli. Bárcsak nekem is az lenne. Kate az.
- Jó reggelt! - köszönök kedvesen.
- Drágám délután van. - szemem a fali órára tapad. Még csak 1 óra múlt? Befogok aludni az éjszaka, ha nem alszom vissza.
- Számítsuk bele az éjjeli munkát és nekem hajnal. Amúgy Luke feléd tart. - mondom elmosolyodva.
- Ez most komoly? - kiált a telefonba.
- Hangosíts ki és meséld el Liammel a találkozásotokat, majd ha megérkezik a bátyám lerakom és mehetsz a randidra! - mondom kihangosítva és letéve mellém.
- Rég hívtad bátyádnak, azt a lükét! - nevet fel. Elmosolyodom. Régen, 2 éve még mikor minden nyáron ott lógtunk Katetel, Luke volt a bátyám, én pedig neki voltam a húgicája. Szép kis nyarak voltak. És mindegyik tudna mesélni.
- Szóval mi volt Paynenel? - kérdezem rátérve a lényegre.
- Nagyon kedves srác, sőt mi több elvitt kávézni majd elvitt a házba is, ahol a többiekkel együtt lógnak. Az már nem is ház, hanem palota hallod. Bemutatkoztak, lett pár képem, bekövettek Twitteren, de közben hülyültünk meg faggattak. És mivel igen fontos része vagy az életemnek, így mindegyik történetembe szerepeltél, és mind az ötnek felkeltetted az érdeklődését. - mondja kuncogva.
- De izé...háromnak van barátnője, nem? - kérdezem furcsán.
- Igen, van de attól még kíváncsiak az én lökött barátnőmre, de Liam már sokkal hamarabb mondta, hogy megakar téged ismerni. - újabbat kuncog. Jézusom! Mi lett ezzel a csajjal?
- Hát, Kate akkor ezt kipipálhatod a bakancs listádról. Mi a következő pont? - kérdezem gonosz mosollyal.
- Luke Hemmingssel randizni, csókolózni, lefeküdni! - érzem rajta, hogy félősen sőt ha látnám tuti bíbor vörös feje lenne vagy van.
-  Figyelj, Luke most egy pali nem az unokatesóm meg semmi, szóval beszéljünk róla úgy mintha Liam lenne, viszont a szexről nem kérek beszámolót rendben? - kérdezem kínosan.
- Köszönöm, Mad! - sírós a hangja. Ajjaj.
- Ne sírj, mert akkor én is sírni fogok. Viszont most leteszem még anyámékat is fel kell hívnom. - mondom elhúzva a számat.
- Rendben. Ma még beszélünk! - elmosolyodom.
- Ma még találkozzunk. Este a Kingstonban buliztok még én dolgozom! - mondom vigyorogva.
- Akkor este 10? - kérdezi izgatottan.
- Este 10! - bólintok feleslegesen, majd leteszem. Lemegyek a konyhába és eszek egy tál müzlit, majd visszadőlök az ágyba és felhívom anyámat.
- Szia Kincsem! - köszön kedvesen.
- Szia Anya. - elmosolyodom.
- Történt valami? Esetleg baj van? - hangjából aggodalmasság hallatszik, mire felsóhajtok.
- Hogy is mondjam...Kate bármikor meghalhat, nekem pedig unalmasabb lesz az életem, mint most. Luke és Kate összejöttek, és most a randijukon vannak. Anya, olyan magányosnak érzem magam! - mondom megrökönyödve.
- Aranyom. Tudod, hogy mi mindig itt vagyunk apáddal. - szem forgatva elmosolyodom. Anya és apu. A két jármű imádó, és engem is azzá neveltek.
- Tudom Anya, és hálás is vagyok érte, de nekem velem egyidős barátokra van szükségem! - mondom csalódottan.
- Akkor ismerkedj, Madison! 18 éves vagy, ne anyádnak kelljen már rendbe szednie! - morogva felnevet, és én is.
- Rendben. Viszont most megyek, mert hívnak! - mondom és miután elköszöntünk leteszem. Kate hívott, és nem kellett sok újból megpróbálkozott.
- Madison, Drágám! - hangja félős.
- Mit csináltál, Kateline Wilson? - kérdezem bosszúsan.
- Hogy is mondjam, ugye mondtam, hogy Liam meg akar ismerni... - gondolkozik el.
- Igen? - kérdezem hosszítva.
- És, hát Luke volt olyan idióta és megadta neki a címedet! - mondja hadarva. Nem szólalok meg, inkább leülök az ágyra és elvigyorodom.
- Mondj valamit légyszíves! - kezd el könyörögni. Szakad a cérna, kidőlve röhögök.
- Hogy a francba lökjem fel az agyadba, hogy nem érdekelnek? - nevetek tovább.- Nem érdekel Liam Payne, nem érdekel a bandája. Meghallgatom ha áradozol róluk, de nem fogok őrült fanatikussá válni. - mondom és remélem nem sértettem meg.
- Akkor az sem lenne baj, ha elhívtuk az esti bulira sem? - kérdezi feszülten.
- Nem! - mosolyodom el.
- És azt sem ha mindent elmondtam volna nekik rólad? - kérdezi továbbra is nyugodtan.
- Nem! - mondom ugyanolyan hangnemben, mint ő.
- Jó!
- Jó! - vágom rá én is, majd megszakad a vonal. Ledobom magam mellé a telefont és lehunyom a szemem. Megsértettem. Pár mély levegő után újra kezembe veszem a telefont és visszahívom.
- Kate, én annyira sajnálom! - nyögöm ki.
- Én is! Viszont amiket mondtam az igaz! - mondja, mire elmosolyodom.
- És amiket én mondtam az is! A lényeg, hogy ne veszekedjünk rendben? Érezzétek magatokat jól Lukekal és este találkozunk, jó? - kérdezem sokkal jobb kedvvel.
- Rendben! Luke te meg hagyd már abba! - nevet fel. -  Szia, Mad!
- Szia! - kinyomom és ledobom magam mellé. Bekapcsolom a Tv - t, és váltakozva a csatornák között megállok egy zene csatornán. Taylor Swifttől megy a You Belong With Me és szerencsémre a vége felé jár már. A csaj egy kibaszott nagy .... és nem nagyon szívlelem. De ez csak a csaj, a hangja nagyon tetszik és a számai is elmennek.  Nem figyelek és már is új szám megy. A szemem elkerekedik mikor felismerem a tegnap látott srácot. A hangerőt max. - ra nyomom és kíváncsian nézzem a videó klipjüket. A vége felé járva kiírják a szám címét és előadóját. Kiss You - One Direction. Laptopomat előveszem és a gugliba rögtön beírom. A képekre kattintva több ezer képet láttok róluk. Majd vissza a webre, wikipédia és a szemem a sorok között keringőzik. Majd szépen sorjába kattintok a nevekre.

Niall Horan, a szöszi. Képére kattintok és elmosolyodom. Szőkés barna haja felfelé meredezik. Kék íriszei csillognak az örömtől és ajkai is szexis mosolyra húzódnak. Tovább kattintok és Liam Paynenel találom szembe magam. Tüsis, sűrű haja ami jól áll neki. Ajkai mosolyra húzódva, de mégis szomorkás és szemeiből is ha jobban megfigyelem a szomorúság árad. Rákattintok a képre és behozz egy oldalt. Végig futtatva a szemem a szövegen rájövök a miértjét. Nem rég szakított a barátnőjével, és új életet kezdett, új frizurával.Vissza kattintok, majd tovább viszem. Harry Styles, a Fürtös. Haja irigylésre méltó annyira göndör és annyira jól áll naki. Szemem kékes - zölden csillog ajkai pedig játékos mégis szexi mosolyra húzódva díszeleg a képen. Felnevettek, majd tovább viszem. Louis Tomlinson. Azt hiszem ő a legidősebb. Szemei kéken csillognak, amitől gondolom már több millió lány elmenetelét okozta, és ajkai keskeny vonalba jelzi, hogy komoly. Ez a kép dögös róla, nagyon is, de tudom, hogy barátnője van. Tovább kattintok és bedobja a legutolsó bandatagot. Zayn Malik. Kreol bőre és vidáman csillogó szeme szinte szinkronba van egymással és vigyorától elolvadni is lehetne. Helyesek mind az öten. Youtubra kattintok és beindítva az összes számot tőlük hátra dőlök. Szememet egy picit a TV képernyőjén legeltettem, de amint belekezdenek az első dalba szemem lehunyom és valamikor a hangjuk és a fáradtságom összeolvadva ringat el és zuhanok egy sötét helyre.

II.

Sziasztok! Meghoztam a második részt, és lehet, hogy csak én vagyok le sokkolva, de már elértük a 100 oldalmegjelenítést. Nagyon köszönöm és remélem tetszeni fog az új rész! Jó olvasást! :3 ♥♥

|Madison Heart|

Miután elfogyasztottam a shaket csak azután indultam haza miután biztos nem voltam abban, hogy Kate nem alszik el még ma. Amint hazaértem épp, hogy beestem a szobába, már rögtön kapcsoltam is be a laptopot és kerestem utána Mr. Paynenek. Tudhattam volna, honnan olyan ismerős a neve, amint megvolt vigyorogva dőltem hátra az ágyon és ütöttem be unoka tesóm számát. 
- Madii! - felnevettek, majd kényes hangon válaszolok.
- Lukeyyyy! - miután kivihogtuk magunkat, nagyot nyelve vettem komolyabbra a hangsúlyt.
- Arról lenne szó, hogy nagyon kéne a telefonodból egy szám! 
- Milyen szám? Kinek a száma? - kezd el kíváncsiskodni.
- Liam Paynenek! Kate nagyon fanolja és mivel bármikor meghalhat szeretné, ha találkozna vele. - mondom hadarva.
- Mi? Kate bármikor meghalhat? - hangja elhallóan cseng, ami bennem a szomorúságot éleszti fel.
- Hogy is mondjam...Elalszik, és álmában meghal, érted? - mondom csüggedten.
- Azonnal oda utazom! Liamnek pedig amint letettük küldöm a számát! És Katenek üzend meg, várjon meg! - ezzel a mondattal le is tette, majd a telefon rezget be. A számot elküldte. Elmosolyodom, majd a telefon számra kattintva helyezzem ismét a fülem mellé a készüléket.
- Liam Payne! - hangja rekedtesen szólal meg a telefonban, vagy csak ez zötyögött be.
- Helló, Liam! Itt Madison Heart, Luke Hemmings unokatestvére. Tőle kértem el a számod egy számomra nagyon fontos szívességért, amit ígérem meghálálok majd! - térek egyből a lényegre.
- Madison, igaz? Miről lenne szó? - kérdezi kedvesen.
- A legjobb barátnőm, Kate nagyon nagy rajongótok főleg neked, és már idősebb nálam, waow, a lényeg ha elalszik meghalhat és szeretném boldoggá tenni az utolsó pár napját vagy mennyit. És szeretném ha találkoznátok! - mondom nagyot nyelve.
- Ez nagyon kedves tőled, Madison. Benne vagyok és nagyon sajnálom a barátnődet! - hallatszik az őszinte sajnálat hangján, de én nem akarom magam megsajnáltatni, sőt ez is közös bennünk Katetel, utáljuk ha sajnálnak minket!
- Tudom, nem ismersz minket, de erre az egyre megkérlek se engem, se Katat ne sajnáld! - mondom ki őszintén a véleményem.
- Rendben! Mikor találkozzunk és hol? - tér a lényegre. 
- Legyen ma délután 4 - kor a Trafalgar téren. Ezer százalék, hogy Luke beszélt rólam nektek, de ha elfelejtettél volna fekete hajam van és barna szemem, majd fekete szövet kabátban leszek, piros farmerben és boka csizmába. A mellettem lévő lány pedig dögösen fog kinézni. Szóval tuti fel is mersz minket. - mondom vigyorogva.
- És mi van akkor ha ti ismertek fel engem? - kérdezi játékosan.
- Egyszerű. Én nem ismerhetlek fel, mert még nem láttalak, de Kateben nem vagyok biztos. Szóval a Trafalgaron 4 - kor. Légy ott, Payne vagy megharagszom! - mondom mosolyogva.
- Rendben! 4 - kor! - mondja, én pedig a piros kagylóra kattintva fejezem be a beszélgetést. Furcsa egy srác az biztos. 

- El sem hiszem, hogy mindenbe bele kell ütnöd az orrod, Mad! - mondja ingerülten és újabb adag ruhát hajít ki a szekrényen.
- Mindent a te érdekedben. És miután beszélgettetek, meg nem tudom hova mentek felhívsz, elmegyek érted utána pedig buli lesz! - mondom neki dőlve az ajtófélfának.
- És mi van akkor ha nemet mondok? - incselkedve nézz rám, én pedig tekintettét állva, vigyorodom el.
- Olyan nincs aranyom. - felnevettek, miközben hátra csuklik a fejem. - Tudnod kell, hogy mióta elárultad a titkod, a kezembe adtad a napjaidat! - nézzek a szemébe.
- Lemerem fogadni, hogy a sátán lánya vagy, csak nem vallod be! - félelemmel mondja, de miután felhúztam az egyik szemöldököm elröhögi magát.
- Inkább öltözzön a kisasszony, mert csupaszon fogom kivinni a Januári hidegben. - mondom vigyorogva.
- Jó siettek már! - mondja én pedig ott hagyom és lemegyek a hűtőhöz. A kék frizsiderben találok egy csokis pudingot amit egy teás kanállal el is fogyasztok. Mire végzek a csokis mámorral, Kate is letipeg magassarkújában.
- Végre! - rá emelem barna szemeim, amik meg is akadnak ott. Lábán a magassarkú bakancsa büszkén virít, testre simuló farmer nadrágot visel, felül pedig egy idézetes pulóverrel fedte fehér atlétáját, de szemem arcán akad meg. Ragyog. Alig tett fel némi sminket, de nem is kell neki. Barna szemei az örömtől ragyognak, és ajkain lekaparhatatlan vigyor húzódik szélesebbre.
- Kateline! Csodásan nézel ki! - állok fel és megölelem. 

- Köszönöm! Nem tűnök beképzeltnek vagy valami? - ajkamba harapok, hogy fel ne nevessek és elengedem.
- Ne viccelj, Kate! Inkább igyekezzünk, mielőtt lelépne Payne! - mondom kabátomat magamra kapva és begombolva.
- Rendben! - nagyot nyelve indul le a lépcsőn, majd megáll az anyós ülésnél. Kinyitom neki az ajtót és bepattan mellém.
- Amúgy neked tetszik, Luke? - kérdezem bepörgetve a motort.
- Már mint Luke Hemmings, az unokatesód? - kérdezi és hála a visszapillantónak, meglátom bíbor vörös arcát.
- Neki is tetszel, és mivel tőle kértem el Liam számát tudd a betegségről és azt mondta az első géppel repül ide, csak várd meg! - kacsintok rá, majd elindulok a Trafalgar térre.
- Miért nem szólalsz meg? Elvitte a kiscica a nyelved? - kérdezem leállítva a motort. 
- Nem csak..Tényleg tetszem Lukenak? - kérdezi csillogó szemekkel, mire felnevettek.
- Ha nem tetszenél, nem repülne ide! Na sipirc ki! - mondom és meg is lököm. Morog egyet, majd elhagyja a járművet, ahogy én is. Megállunk a Trafalgar tér közepén és egy darabig némán állunk ott, majd egymásra nézzünk és kiszakad belőlünk a röhögés. Már a könnyeim is folynak, de képtelen vagyok abba hagyni a nevetést. Csak jön és jön, nem tehettek róla. 
- Azt is hozzá tehetted volna, hogy ti lesztek a leghangosabbak! - kuncogás zavarja meg vonyításunkat. Kate azonnal abba hagyja, sőt mintha benne rekedt volna a levegő. Felnézzek megtörölve a szemem, és felnézzek a most érkezett jövevényre. Szent szar! Tényleg baszott helyes!
- Li..Li.. - barátnőm rám emeli barna szemeit, és segítséget kér bennük, mire bólintok. 
- Madison Heart! Ön gondolom Liam Payne! - kezet nyújtok miközben igen feltűnően végig mérem. Lábain sötét barna bakancs díszeleg, amihez farmert húzott és fekete bőr dzsekit. Ajkain játékos vigyor játszik, haja pedig tüsisen, de mégis sűrűn borítja fejbőrét. 

- Pontosan. És a barátnője? - szemembe nézz, mire elengedem kezét és magam mellé rángatom a nyögdécselős lányt.
- Kateline Wilson! De gondolom te is be tudsz mutatkozni! - nézzek rá "Mi lesz már?" nézéssel. Nagy szerencsémre észbe kap és kezét nyújtja.
- Nem illik sürgetni, na. Kate Wilson! És nagyon örülök a találkozásnak! - bűvös mosolyt kanyarít arcára, ami miatt én is elmosolyodom.
- Részemről a szerencse, hogy egy ilyen szép lányokkal találkozhatok! - Kate elpirul.
- Nekem viszont mennem kell! - emelem fel a kezem, mire mindketten meglepetten néznek rám. - Megmondtam, hogy lelépek. Amúgy is kezdődik a műszakom! Jó szórakozást fiatalok! - kacsint rájuk, majd megölelve Katet elindulok. Kocsiba huppanok és meg sem állok hazáig. Kihasználva a hideg, de nem esős időt gyorsan átváltok futós cuccba és beindítva az MP3 - at indulok futni. A műszakom csak este kezdődik és tart egészen reggel 8 - ig. Jó munka mi? Pont a legjobbat fogtam ki a szórakozó helyen, de ez van, jól fizet és nekem sem kell másik. Hogy is mondják? Annyira megszerettem a helyet, hogy szinte beleolvadtam a környezetembe. Pontosan. Oké, elég. Agy tekervényeket leállítani és futás. 


Szürkületre értem haza. A telefonom nem mutatott ki semmilyen nem fogadott hívást, sem üzenetet, így első dolgom volt felhívni a lányt, hogy épségben hazaért - e. Kétszer csöngött ki, majd felvette.
- Mondjad! - huppika. Felébresztettem.
- Bocsi! Azt hittem még nem értél haza vagy valami! - mondom lesütve a szemem.
- Sajnálom, Mad el is felejtettem. Már itthon vagyok és már aludtam. - mondja nyöszörögve.
- Azért jó, hogy feltudtalak meg kelteni. - húzom el a szám. - Befejeztem! A buli elmaradt amiért kapsz, de holnap mesélsz Liamről meg a találkozótokról, de most mennem kell zuhanyozni! - mondom sürgetve, mert az óra 7  ütött és nekem fél nyolcra ott kell lennem.
- Rendben! Csak hozzáteszem, Liam megakar ismerni téged! - majd lerakja és csak a pittyegés hallatszik. Direkt csinálta. Most visszakaptam a kocsis dolgot. Csak egyet elfelejtett a drága. Engem nem izgat, Liam Payne.

I.

Sziasztok! Hát visszatértem, szűk 3 héten belül. Direkt a mai napot választottam arra, hogy az új történetembe belekezdjek, hisz ma van péntek 13! Remélem tetszeni fog az új sztori és majd jelentkezem, nem túl későn, de nem is túl hamar! ;) Hatalmas pusszancs!

|Madison Heart |

-Szóval azt mondod helyes! És mi van ha nem érdekel? - kérdezem a laptopomra pillantva. Csak két szót kéne beírnom, hogy megtudjam hogy nézz ki azaz "Adonisz", de amilyen a természetem képes vagyok rá, hogy annyira beparázom, hogy nem teszem meg. 
- Persze, hogy érdekel Szívem! Az ajkai olyan gömbölyűek és néha olyan rózsaszínek akár egy szamóca. A teste akár egy görög istenné. Hogy is mondjam ezt neked...Hmm. Megvan nem olyan kockás, de látszanak a kockái, és még szőrös is a mellkasa! És az egész pasi egy istennek nevezhető személyiség. És az csak meglep, hogy eddig nem láttál róla egy képet sem, hisz minden hol ő vannak! Bocsi, ők. Mivel ő egy bandában énekel. A hangja...Hmm.. Mintha méz olvadna a szádban olyan kellemes, de van amikor megnyomja. És a rekedtes hang..Auch. Ott meghaltam. És látnod kéne koncert közben. Amikor az erek kibukkanak a nyakán és....szent szar! - morogja egy nagy nyelés után.
- Mi van már Kate? - kérdezem izgatottan.
- Azt hiszem itt sétált el előttem,érted? Azt hiszem őrülten beleestem és te is belefogsz! Már csak bekéne pötyögnöd a nevét! - korhol le.
- Nem írom be! Ahhoz mondanod kell egy olyan dolgot ami miatt képes vagyok felvíditani. - hallom rekedtes kilégzését. Majd egy hatalmas levegőt vesz és mintha azt készülné bejelnteni, hogy rákos.
- Mad..Szóval én bármikor meghalhatok. - a szívem dobogása lelassult, a szoba forogni kezdett velem, és a fülembe dobogó vér biztosít róla, hamarosan elájulok, ha nem kapok friss levegőt. 
- Kate, ugye ez csak egy átverés? - mondom nagyot nyelve és elindulok az ablak felé. Kinyittom és kihajolok mélyeket szippantva a friss levegőből, ami tényleg felfrissít.
- Nem, Madison! Én hogy mondjam...Nem rákos vagyok hanem álmodom, és egyszer csak nem kelek fel! - ajkamba harapok és intezíven kezdem el szívni. Kate nem szereti ha csúnyán beszélek, és ha ideges vagyok nekem nagyon csúnya tudd ez lenni.
- Hol vagy? - kérdezem élesen kifújva a levegőt.
- Itt ülök egy sarki kávéházban, ahová szoktunk jönni. A házamhoz közel! - hangja halk, meggyötört. Nem válaszolok, lerakom. Felveszem a bakancsom és a szövet kabátomat is felhúzzom magamra, majd megfogva a kocsi kulcsot és a lakás kulcsot elindulok. A lakást zárra zárom, majd a kocsihoz siettek. Bepattanok és max. hangra tekerve unokatesómékat índittom el a kocsit. Most ideges vagyok. Nagyon pipa. Nem gyújthatok rá, mert leszoktam róla ilyenkor a zene segít. A zene mindenben segít. Hamar megérkezzem, nem is csodálkozzom szinte 200 - zal nyomtam amikor tudtam. Kiszálltam és besiettem. Rögtön kiszúrtam a szinte zokogó barátnőmet és a düh, a harag elszállt. Talán nem is rá haragudtam hanem a betegségére. Kértem egy vaniliás shaket, majd az asztalhoz sétáltam. 
- Szívecském, ne sírj! - mondom felemelve a fejét. - Leesik a koronád! - mosolyodom el keserűen.
- Nem haragszol? - kérdezi kíváncsian.
- Miért? Erről nem te tehetsz! Rosszul esik, hogy nem mondtad el hamarabb, de gondolom neked sem lehetett jó. Szinte rettegésben élsz! Szóval most megtanítok egy igen fontos szabályt. - kíváncsian nézz rám, mire felnevettek.
- Kicsi Kate megtanul élni! Kicsi Kate mától olyan lesz, mint egy őrült kis kamasz! Kicsi Kateből, Nagy Kate lesz! - mosolyodom el.
- Öhm...Mad..Ugye tudod, hogy én már nem vagyok szűz? És, hogy idősebb vagyok? - szemforgatva vigyorodom el.
- Ki mondta, hogy arra gondoltam? - kérdezem, majd elveszem az igen helyes pincér sráctól a shakemet, és rákacsintva nézzek rá Katere. - Úgy gondoltam, drága barátnőm, hogy ha az Adoniszod nem esik az öledbe, majd én belerángattom. Szóval.. - mondom , majd elővéve a jegyzet füzettem és a tollat nézzek rá érdeklődően. - Hogy hívják őt? 
- Madison! Megtiltom, hogy bármit is kinyomozz utána! - mondja szigorúan.
- Persze! Ki tudja mikor elalszol és lehet soha többet nem beszélhettünk már! Szeretnélek boldogan látni! Gyönyörű nő vagy, Kateline és nem is tudom felfogni, hogy nem akadt rád egy pali sem, de nem ez a lényeg. Szeretnélek boldogan tudni, mielőtt ma elalszol! - mondom és megérzem maró könnyeimet a szemembe.
- Liam Payne! - nyögi ki én pedig vigyorogva firkantom le.