V.

Sziasztok! Elsősorban 1 hete indult a történt már elérte az 500 oldalmegjelenítést, ami nekem nagyon nagy öröm. Másodszorra pedig, mivel az előzőnek olyan lett a vége, így ennek próbáltam valami izgalmasabbat. Remélem tetszeni fog and good reading! Kisses! :3 ♥♥

|Madison Heart|

Az eső kopogó hangjára ébredtem, ami csak támadta és támadta az ablaküvegemet. A szél néha - néha segített neki, de az ablak üveg legyőzhetetlennek bizonyul. És ennek hatására, mosollyal az arcomon nyitottam ki szemem. Szerettem az esős napokat. Ezért is jöttem a meleg Syndeyből ide Katetel. Talpam a szőnyegre érkezik, karomat nyújtóztatom, majd felállok és kihúzom a  függönyt. Olyan gyönyörű ilyenkor London. Mintha csak sírna, mert becsapták vagy nem is tudom. És sajnos ilyenkor olyan vagyok, mint egy gyerek télen. Kiakarok menni pizsamában és szarrá ázni, még beteg leszek. De nem lehet. Ma van az egyetlen egy szabadnapom és van egy csomó dolgom. De a tekintettem még sem tud elszakadni Londontól. Annyira, de nagy fanatikusa vagyok, a városnak, az időjárásnak, hogy leírhatatlan. Mikor tanultunk róla még általánosban beleszerettem, és álmom volt itt élni, szerelembe esni, és megöregedni, meghalni. Ez az én saját véleményem. Mindenkinek más, mert szerencsére nem hasonlítunk. És lehet ez külsőre vagy belsőre. Lehet egy ikrem, aki utálja az esőt, aki inkább menne Sydneybe. De szerettek egyke lenni. Egyke, akivel annyit foglalkoztak a szülei, hogy az irigylésre méltó. Miután megtanultam apám mindig bevezetett mit csinálnánk, ha fiú lennék. Kívülről fújom a kocsi márkákat, és látásról meg mondom, hogy milyen. Focizni is remekül tudok, de nem olyan fociról van itt szó, amit ott játszanak lent. Nem! Rendes lábbal rúgós, kézzel csak a kapusnak szabad hozzá nyúlni labdarúgásról beszélek. Általánosba is talán ezért jöttem ki sokkal jobban a fiúkkal, mint a lányokkal. Még ők kibeszéltek másokat, meg csak arról tudtak beszélni, hogy ki milyen ruhát vett tegnap, engem azt se érdekelt, ha összesározott nadrágban mentem haza. Egészen addig, amíg vége nem lett az általánosnak és gimnazista lettem. Első év, első felééig lógtunk ki Katetel a sorból. Mindig Lukekékkel nyomultunk, és ezt páran nem nézték jól, hisz kezdett beindulni a banda és ellenségek voltunk, még a fiúk számára is. De amikor, már nem emlékszem a lány nevére, nekem állt, hogy miért megyek Luke után, mint egy pincsi és felvilágosítottam, mintha minden az én és Kate kezében lett volna. A suli fiú minket akartak, a lányok Lukekéket, ezért velünk barátkoztak és ez furcsa volt. Így amint nyílt lehetőségünk nyílt, fogtuk magunkat Katetel, beiratkoztunk csere-diáknak Londonba és ment simán minden mint a karika csapás.  Csak ugye, ha a "sötét" időszakom nem esik be, azaz nem állok rá 100% - an a fűre, a cigire, az alkoholra akkor talán most valamelyik egyetemen sütetném a seggem. De nekem tökéletes most így. Hogy nézzem az esőcseppeket versengeni az ablakon, és ha érzem London eső áztatta illatát, mert az ablak bukón van. Nem érdekel az sem, ha jéggé fagyom. Mosolyogva rázom meg a fejem és az ágyra vetődöm. Beindítom a laptopom és rögtön a YouTubera megyek. Rákattintok egy pörgős számra és megyek is készülődni. Lezuhanyzom, és felveszek egy farmert és egy atlétát, majd beteszek egy mosást. A laptopom elé ülök, és a skypera kattintok. Bejelzi hogy barát felkérésem jött, én pedig vigyorogva fogadom el, majd a hívását is.
- Madison! - mondja ő is vigyorogva.
- Niall! - biccentek elismerően. - Hogy találtad meg a skype - nevem, mikor sehol nincs fent? - előhúzza a telefont, és bemutatja a kamerának, Kate számát. Ezért kapni fog!
- Na látod, mit nem teszek, hogy beszélgessek veled! - mosolyog rám.
- Ma úgy is szabadnapom van, szerencsére. Szóval mit akarsz, Horan? - mosolyodom el.
- Megismerni téged. - elmosolyodom, és hátra dőlök.
- Mire vagy kíváncsi? Szerettem a focit és a kocsikat. Egyke vagyok. Apám és anyám Sydneyben élnek. Unokatesóm Luke. Ezeken kívül pedig 2 éve élek itt Londonban. És veled mizu, Niall? - kérdezem összekulcsolva a kezem.
- Ír vagyok. A szüleim elváltak. Van egy bátyám, egy sógornőm, aki 6 hónap múlva szül.Szeretem az unokatesódékat és 10 éves koromtól festem a hajam. - felnevettek, mire elvigyorodik.
- Pedig azt hittem, eredeti szőke a hajad, ezért neveztelek el szöszinek! - felnevet, majd fejcsóválva válaszol.
- És miért jöttél Londonba? Mármint nem jobb egy olyan szép lánynak, mint neked a napsütötte bőr, a napszemüveg? - kérdezi, mire elmosolyodom.
- De, azaz biztos jobb. Csak én beleszerettem Londonba, és azt hiszem a viharos időkbe. Viszont mesélj magadról, nem tudok semmit rólatok/ rólad pedig minden honnan ti folytok. - mosolyodom.

- Hát kezdjük akkor mindent onnan, hogy az x - faktor elindította a 7. szériáját, 2010 - ben amire minden az öten külön jelentkeztünk.....

- Oké, Niall elég! - mondom elmosolyodva. - Lefárasztottál 2 óra alatt, és túl sok rólatok az információ, és éhes is vagyok! Szóval én lépek! - mondom felülve.
- Hol laksz? - csillan fel a szeme, mire szem forgatva viszem a nyilat a piros kagylóra. - 1 óra és ott vagyok, nélkülem ne egyél! - kiáltja, de kinyomom. Nem teszi meg. Nem lesz itt egy óra múlva. Hiába mondogatom magamba mégsem a hűtőhöz megyek, hanem kiszedem és kiteregettem a mosást, és újabb adagot teszek be. Akármennyire húzz a hasam a hűtő felé, csak egy pohár vizet iszok, és tovább megyek. Kiszaladok a szeméttel, majd vissza. Felveszem a mamuszom, és a kakaómmal a kezembe leülök a kialakított ablak melletti ágyra és csak figyelem a nyüzsgő várost. Az esernyők mintha szaladgálnának, annyira sietnek az emberek, de a szemem rögtön megakad az épp házam előtt megálló fehér Range Rover. Egy kis idő után a szöszi száll ki belőle, kajákkal felpakolva és siet a házamhoz. Vigyorogva rázom meg a fejem és lebaktattok a lépcsőn. Ajtót nyitok és az ajtófélfának támaszkodó Niallre pillantok.
- Én meg mondtam! - kacsint rám.

- Te inkább idióta vagy, Horan. Na gyere be! - állok el az ajtóból.
- Konyha vagy nappali? - kérdezi én pedig a konyha felé bökök.
- És mit hoztál? - kíváncsian figyelem, ahogy lepakol és rám néz csibész mosollyal.
- A Nando's ból hoztam pár harapni valót! Melyik szatyor kell? - kérdezi, mire elveszem a felém közelebb lévőt és kiveszem a tartalmát. Két burgert találtam benne, egy almás pitét, és két burítót is. A nyál is összeszaladt a számba, de viszont még volt a zacskóban valami. Egy vaníliás shake volt még benne, amitől széles vigyor húzódott ajkaimra.
- Jók? - reménykedve nézz rám, felnevettek.
- Jók, Niall? Tökéletesek! Ha nem lennék ennyire éhes, talán megölelnélek, de egy óráig hagytál szenvedni! - mondom és beleharapok a burítóba.
- Majd a végén, és jó étvágyat! - ő egy burgerbe harap bele, és némán egymást nézve vigyorogva tüntetjük el az ételt.
- És most? - kérdezi, mire gonosz mosoly ül ki és az arcára mutat. Szememet forgatom és szűzies puszit lehellek az arcára.
- Most pedig körbe néznék! - mosolyodik el.
- Lentről fel, vagy fentről le? - kérdezem, mire szélesebbre húzza ajkait.
- Lentről fel, ha nem baj! - vállat rántok, és megfogva kezét lehúzom a pince részre.
- Itt a pince van? - kérdezi, mire fej rázva felkapcsolom a villanyt.
- Itt van három szoba. Az egyik szoba, ami tele van könyvekkel, a másik amit csak ihlet - szobának neveztem el, majd a harmadik... - felmutatja ujját és közbe vág.
- Ami tele van smink cuccal!
- Nem talált! - csettintek és pisztoly mintát felvéve ujjaim rá mutatnak. - Menj és nézd meg! - elmosolyodik és a legutolsó szoba ajtaját kinyitva belép és utána menve felkapcsolja a villanyt.
- Azta rohadt.. - elámul, mire felnevettek. - Mióta zenélsz? - kérdezi meglepetten.
- Dobolni Ashton tanított meg.. - simítok végig ujjammal az egyik cintányéron. - Gitározni Luke. - most a húrok jönnek, majd megállok a számomra legkedvesebb hangszernél és leülök a székre. - Zongorázni nagymamám. - felhajtom a fedelét és lábaimat a pedálra teszem.
- Eltudod játszani a They Don't Know About Us - t? - kérdezi. Telefonomat előkapom megkeressem a kottát, beillesztem a telefon tartóba és megszólaltatom az első hangokat. Niall lehunyja a szemeit, majd belekezd a dalba. Gyönyörű a hangja, ha lehet ezt mondani. Mielőtt befejezném rám nézz, és én is rá pillantok. Leütöm az utolsó hangot, és mintha varázsütés lett volna, Niall közelebb hajol. Szemünk között a kapocs, szikrákat szór, de nem nézzünk máshová csak a másik szemébe. Ajaki közelednek, és megadom az utolsó lökést. Ajkaimat szájára nyomom, és mintha tűzijátékot robbantottunk volna. Niall óvatosan dönt le a földre miközben felém tápászkodik és még derekamon simít le - fül, addig én haját húzogatom. Nyelvünk vad táncot jár, incselkedünk a másikkal, majd beleharap alsó ajkamba és elhúzza azt. Mosolyra késztet, majd szemembe nézz.
- Szeretném hogy elgyere velem egy randira! - suttogva mondja, mire bólintok.
- Örömmel megyek el veled randira, Horan! - mosolyodom el. Szemünk csak a másikét nézi vizsgálgatja, de minden megtörik mikor telefonja rezegni kezd. Felpattan és magával rántva derekamra teszi egyik kezét, még a másikkal felveszi a telefont Fejemet pihentettem a mellkasán és a levegő vételemet állítom vissza normálisra.
- Rendben! Indulok, helló! - leteszi és szomorkásan nézz rám.
- Mennem kell, próbálni. Február 23. - án kezdjük el az új turnét, amire remélem elkísérsz! - mondja szűzies csókot lehelve ajkaimra, majd megfogja a kezem és felrángat. Felveszi a kabátját, de mielőtt kinyitná az ajtót rám néz, a kék íriszeivel. Majd hirtelen az ajtónak borít és vadul csókol. Visszacsókolok, és a levegő hiány miatt hamar el is válunk. Kifulladva, hangosan lihegve nyom még egy csókot ajkamra, majd kinyitja az ajtó.
- Holnap jövök! - kacsint rám.
- Dolgozom este! - kiáltom neki oda.
- Átesszük délelőttre! Légy jó! - puszit küld, majd beül a kocsiba. Fejet rázva zárom be az ajtót, és főlök a fának. Lehunyom a szemem és rögtön szét is rebbentem. Újra a kép jött elő. Amint Payne és az a ribanc...Zavar. Irritál. Majd duzzadt ajkaimon csúsztatom végig ujjamat. Édes volt, aranyos, vad, váratlan, szexi..Lecsúszok a földre és kezeim közé bújtatom arcom. Liam Payne és Niall Horan...Miért is gondolkozom? Hisz a választás nagyon egyszerű. és Payne nem is tetszik...azt hiszem!