Sziasztok! Új rész és ami vicces, a "történtek után" ma léptem fel úgy először ide. Szóval újra jelen vagyok, tele ihlettel, és lehet a végén ki szeretni/ ki utálni fog, attól függ kinek szurkol! A lényeg ( :D ) hogy jó olvasást, Törpikék! :D ♥
|Madison Heart|
Ki. Vagyok. Fulladva. Niallel a randit röhögtük, és még utána sem tudtam lenyugodni. Egy filmet néztünk meg nála, és azt kell mondjam, ahhoz képest, hogy fiú tiszta a lakása. Csinált házi készítésű pizzát, ami isteni volt. Majd a film. A címét már elfelejtettem, de nagyon sokat röhögtünk rajta.Talán Dumb és Dumber? Talán.. Most pedig Kate akar felfrissíteni és elcsalni vásárolni a holnapi buliba.
- Na gyere már!! Holnap Hazza 19 éves, ne csináld ezt vele! - ránézzek, és amilyen kiskutya fejet vág, muszáj vagyok felnevetni.
- Rendben, de csak két boltba vagyok hajlandó bemenni. Megértetted? - szem forgatva vigyorodik el, de bólint.
- Csak igyekezz már! - majd, mintha villany körte kapcsolódott volna fel a fejében elvigyorodik.- És már tudom, hova megyünk! - felpattanok és felvéve a kabátom, megigazítva a hajam a kezembe veszem a kocsi kulcsot.
- Melyikkel akarsz menni? Ford, Volkswagen, BMW avagy Toyota? - elvigyorodom, ahogy végig sorolom kocsijaim nevét.
- Te meg a kocsijaid! Komolyan, olyan vagy mint egy fiú és a kocsik a játékaid! - szemet forgat, de rögtön rászállok.
- Az autók érző lények, és tudod jól, hogy jobban féltem őket, mint saját magamat. - fejet csóválva mosolyodik el.
- Legyen akkor a BMW, felakarok vágni. - a garázsba igyekszik én pedig utána. Bepattanunk a kocsiba és el is hagyjuk a házam környékét, Kate pedig navigál. Majd leparkolok egy ismeretlen hely előtt.
- Itt annyi ruha van, hogy talán két óráig elleszünk itt. Szóval igyekezz, ha este még dolgozol is! - kiszáll én pedig lassan megyek utána. Lezárom a kocsit és elteszem a táskámba. Kate után megyek, aki már el is tűnt a sorok mögött. Szemet forgatok és válogatni kezdek a ruhákkal közül, mikor sikítást hallok a próba fülkék mögül. Oda siettek, és amint rájövök, hogy a barátnőm az és teljesen el van ájulva.
- Mad! Ez fantasztikus! Nézd a csíkokat, a kéket, a topánkát! - végig mérem, és azt kell mondjam gyönyörűen nézz ki. Rám nézz csillogó szemekkel, mire elmosolyodom és elégedetten biccentek. Viszont ahogy végig nézz rajtam egyből a ruhákra mutat, ő pedig visszafordul nézegetni magát. Ismét eltűnök a ruhák között, de én is hamar megtalálom a sajátomat.Fekete cipőt választok még hozzá, és bemegyek egy fülkébe felvenni. Amint a tükörbe nézzek és meglátom magamon, elkap a lányoknál megszokott "annyira szeretem ezt a ruhát, hogy az leírhatatlan" ami nálam nagyon ritka. Felhúzom a magas szárú tornacsukámat is, és vigyorogva húzom el a függönyt. Kimegyek és Katere nézzek, majd pördülök.
- Édes Istenem!Ez olyan, rövid, szexi, mégis elegáns és takaró! Hozzád illik, viszont a cipőben nem értek egyet! - rosszallóan csóválja meg a fejét, mire kinyújtom rá a nyelvem.
- Tudod, hogy milyen vagyok, és nem akarom tönkretenni a lábam. Meg amúgy is, vagy ez vagy csizma!
- Legyen a csizma! - mondja, mire szem forgatva sétálok a cipőkhöz és felkapom egy fekete, sima, befűzős csizmát, amit át is veszek. Újra kimegyek, mire Katenek büszke mosoly jelenik meg az arcán és előkapva a telefont lefotóz.
- Várj, akkor már én is! - mondom és elővéve lefotózom, úgy hogy ne legyen benne a feje, majd továbbítom Lukenak.
- Ugye a fejem nem volt benne? - kérdezi kiabálva, mert átvesszük őket.
- Nem, és az enyém? - kérdezek vissza.
- Nem! - és ezzel letudtuk a ruhákat.
- Utálok fáradtan dolgozni! - nyögök fel leülve a bárszékre, miért is nem kértem szabadnapot?
- Miért? Mit csináltál egész nap? - kérdezi vigyorogva Benji.
- Lerohasztottam a lábam. Holnap lesz egy barátom szülinapja, Kate pedig volt olyan kedves és elrángatott vásárolni. Mondtam már, hogy nem szerettek annyira vásárolni? - kérdezem, mire férfiasan felnevet.
- A lányok és a problémáik. - szem forgatva elmosolyodom.
- Miért? Neked a legnagyobb problémád, ha egy kiszemelt lány nem megy veled hátra! - vágom rá. Elvigyorodik, majd büszkén biccentve szolgálja ki tovább a vendégeket. Hirtelen meleg levegő nehezedik vállaimra, érzem bőröm alatt csörgedező vérem fel forrósodik, mintha egy felpezsdült sütőbe toltak volna be. Nem lehet meleg, így is egy rövidnadrágba és a személyzeti ingben vagyok. Lábamon csak egy tornacipő van zokni nélkül, ahhoz képest, hogy tél van nyáriasan vagyok felöltözve. A bejáratra tapad a szemem, szerencsére pont oda állok és 5 lehajtott fejű "idegent szúrok ki. Elmosolyodom, mikor felemelik fejüket és a bárpult felé indulnak. A szöszi rögtön kiszúr és széles vigyor kerekedik arcára. Elmosolyodom, majd felpattanok és mintha észre se vettem volna őket, kiszolgálok pár szomjazót.
- Ne mond, hogy nem vettél észre? - kérdezi normális hangon, nekem mégis mintha suttogná. Felkapom a a fejem, és mélyen nézzek a kék íriszekbe. Elvigyorodom, majd közelebb hajolva szűzies csókot lehellek ajkaira.
- Szia! - rebegtettem meg a szemem.
- Hello, Baby! - fejet rázva hajolok vissza és a másik négyre nézzek, akik vigyorognak, mint a töklámpák.
- Sziasztok! Mit kértek? - kérdezem kiabálva, mire Harry elvigyorodik.
- Egy ölelést Madison Heart - tól! - kurjantja, mire elvigyorodom.
- Jó! De gyorsan, mert dolgozom! - kiszökkenek, és gyorsan átölelek mindenkit. Liam kicsit feszélyezve ölel meg, ami miatt hamarabb el is enged. Visszasiettek és pár alkoholt kiadva újra feléjük fordulok.
- Akkor? - kérdezem, mire bólintanak.
- 4 vodka, egy coca! - bólintva rakom is ki a piákat, majd eléjük rakom.
- Liam te kéred a colát, igaz? - mosolyogva bólint, majd biccent. Lehúzza a négy fiú, majd intve berobbannak a táncparkettre. Niall még rám kacsint és puszit küld, majd ott hagy.
- Tudnánk beszélni egy csöndesebb helyen? - kérdezi Liam, mire furcsán biccentek.
- 10 perc múlva lesz, 20 perc szünetem, az jó? - kérdezem, mire némán bólint. Kíváncsivá tett, és nagy mázlimra hamar letelik az a 10 perc.
- 20 perc múlva jövök váltani! - teszem le a rongyot a pultra. Benji zene ütemére mozgatja a fejér, de rám kacsint, hogy megértette. Liamre pillantok, aki szorongva nézz rám.
- WC jó lesz? - kérdezem, mire bólint. - Akkor gyere be! - mondom és be megyek a személyzeti mosdóba. Liam bezárja az ajtót, majd tekintettét enyémbe fúrja.
- Én csak szeretnék bocsánatot kérni, a pár napja történő dolog miatt! - lesüti szemét, én pedig keserűen elmosolyodom.
- Nincs semmi baj, Liam! Nem estem mély letargiába, amint látod. És szinte minden látok túlfűtött embereket közösülés közben! - ez túl sok volt. Felkapja a fejét, és mintha csalódott (?) lenne.
- Oké, csak volt egy olyan érzésem, hogy bocsánatot kell kérnem a saját és Soph nevében is! - elmosolyodik, és én is ezt teszem.
- Nincs semmi para! Ezért volt ilyen szar hangulatod kint? - bólint, mire felnevettek. - Ennyitől ég nem fogok megharagudni, ne félj! És ha már halljuk egymást, holnap mikor kezdődik Styles szülinapja? - kérdezem, mire meglepettség váltja fel előbbi érzelmét.
- Holnap jösztök Katetel? - bólintok, mire sunyi mosoly telepszik arcára.
- Este 7 - kor. És megvan a ruhátok is? - ilyen gyors érzelemváltozást soha nem láttam még. Meglepettség úgy eltűnik, ahogy jött, most pedig a kíváncsiság és a vágy (?) lobban fel.
- Persze, lejártam az egész lábamat, persze nem a ruháért, az hamar megvolt! - mosolyodom el.
- Az jó.. - hangja halk, fojtott. Szemeit most nem csak szimplán nézzem felmérem. Gyönyörű mogyoró barna szemei vannak. Nem sötét, és nem is világos. Tökéletes! Végig futnám rajta a szemem, de nem tudom. A tekintettünk annyira összekapcsolódott, mint az atomok kovalens kötéssel. Azt hiszem! Rég tanultam kémiát. Ujjait felvezeti államhoz és végig simít rajta. Érintésére ismét rám szakad a meleg levegő és ehhez gyomorgöcs is járul. Ujjait most alsó ajkamon simítja végig. Szemeim összecsukodnak, és érzem lélegzettem szaporodását. Mi a franc? Lábszáraim néha - néha összekoccannak, de nem feltűnően. Megérzem Liam lélegzetét ajkaimnál, és érzem, ahogy végigpuszilja az állam. Majd eléri ajkaim. Először lassú csókot lehel rá, nem ellenkezek. Ajkait ajkaimra nyomja. Végig simítja nyelvét alsó ajkamon. Belső istennőm kimelegedve legyezgeti magát, még tudatalattiim zoknival betömött szájjal ellenkezik. Kezei derekamra csússzanak és le - fel húzgálva simogatja, kezeim sem lustálkodnak. Tincseit húzogatom, majd elválnak ajkaink. Fogaink összekoccannak, de gyorsan átdugja nyelvét és vad táncot jár a kettő. Tudatalattimnak sikerül kiszabadulnia, míg belső istennőm szétfolyat mint egy fagyi, és üvölt rám. Szemeim szétrebbenek, és ellököm magamtól Liamet.
- Oh, ne ne ne! - nyögöm hajamba túrva. Liamre nézzek kétségbeesetten, akinek csak most esik le mit csináltunk.
- Figyelj! Senkinek nem szóluk róla, rendben? Csak ketten tudjuk és nem mondjuk el senkinek. Én nem mondom el a fiúknak, te nem mondod el Katenek, Lukenak és senki másnak, és én sem, rendben? - kérdezi mérgesen és aggódva.
- Rendben! Senkinek egy szót sem! - nyújtom a kezem mintha csak esküt tennénk. Mintha nem bánta volna meg...És ami durva, talán én sem..
- Na gyere már!! Holnap Hazza 19 éves, ne csináld ezt vele! - ránézzek, és amilyen kiskutya fejet vág, muszáj vagyok felnevetni.
- Rendben, de csak két boltba vagyok hajlandó bemenni. Megértetted? - szem forgatva vigyorodik el, de bólint.
- Csak igyekezz már! - majd, mintha villany körte kapcsolódott volna fel a fejében elvigyorodik.- És már tudom, hova megyünk! - felpattanok és felvéve a kabátom, megigazítva a hajam a kezembe veszem a kocsi kulcsot.
- Melyikkel akarsz menni? Ford, Volkswagen, BMW avagy Toyota? - elvigyorodom, ahogy végig sorolom kocsijaim nevét.
- Te meg a kocsijaid! Komolyan, olyan vagy mint egy fiú és a kocsik a játékaid! - szemet forgat, de rögtön rászállok.
- Az autók érző lények, és tudod jól, hogy jobban féltem őket, mint saját magamat. - fejet csóválva mosolyodik el.
- Legyen akkor a BMW, felakarok vágni. - a garázsba igyekszik én pedig utána. Bepattanunk a kocsiba és el is hagyjuk a házam környékét, Kate pedig navigál. Majd leparkolok egy ismeretlen hely előtt.
- Itt annyi ruha van, hogy talán két óráig elleszünk itt. Szóval igyekezz, ha este még dolgozol is! - kiszáll én pedig lassan megyek utána. Lezárom a kocsit és elteszem a táskámba. Kate után megyek, aki már el is tűnt a sorok mögött. Szemet forgatok és válogatni kezdek a ruhákkal közül, mikor sikítást hallok a próba fülkék mögül. Oda siettek, és amint rájövök, hogy a barátnőm az és teljesen el van ájulva.
- Mad! Ez fantasztikus! Nézd a csíkokat, a kéket, a topánkát! - végig mérem, és azt kell mondjam gyönyörűen nézz ki. Rám nézz csillogó szemekkel, mire elmosolyodom és elégedetten biccentek. Viszont ahogy végig nézz rajtam egyből a ruhákra mutat, ő pedig visszafordul nézegetni magát. Ismét eltűnök a ruhák között, de én is hamar megtalálom a sajátomat.Fekete cipőt választok még hozzá, és bemegyek egy fülkébe felvenni. Amint a tükörbe nézzek és meglátom magamon, elkap a lányoknál megszokott "annyira szeretem ezt a ruhát, hogy az leírhatatlan" ami nálam nagyon ritka. Felhúzom a magas szárú tornacsukámat is, és vigyorogva húzom el a függönyt. Kimegyek és Katere nézzek, majd pördülök.
- Édes Istenem!Ez olyan, rövid, szexi, mégis elegáns és takaró! Hozzád illik, viszont a cipőben nem értek egyet! - rosszallóan csóválja meg a fejét, mire kinyújtom rá a nyelvem.
- Tudod, hogy milyen vagyok, és nem akarom tönkretenni a lábam. Meg amúgy is, vagy ez vagy csizma!
- Legyen a csizma! - mondja, mire szem forgatva sétálok a cipőkhöz és felkapom egy fekete, sima, befűzős csizmát, amit át is veszek. Újra kimegyek, mire Katenek büszke mosoly jelenik meg az arcán és előkapva a telefont lefotóz.
- Várj, akkor már én is! - mondom és elővéve lefotózom, úgy hogy ne legyen benne a feje, majd továbbítom Lukenak.
- Ugye a fejem nem volt benne? - kérdezi kiabálva, mert átvesszük őket.
- Nem, és az enyém? - kérdezek vissza.
- Nem! - és ezzel letudtuk a ruhákat.
- Utálok fáradtan dolgozni! - nyögök fel leülve a bárszékre, miért is nem kértem szabadnapot?
- Miért? Mit csináltál egész nap? - kérdezi vigyorogva Benji.
- Lerohasztottam a lábam. Holnap lesz egy barátom szülinapja, Kate pedig volt olyan kedves és elrángatott vásárolni. Mondtam már, hogy nem szerettek annyira vásárolni? - kérdezem, mire férfiasan felnevet.
- A lányok és a problémáik. - szem forgatva elmosolyodom.
- Miért? Neked a legnagyobb problémád, ha egy kiszemelt lány nem megy veled hátra! - vágom rá. Elvigyorodik, majd büszkén biccentve szolgálja ki tovább a vendégeket. Hirtelen meleg levegő nehezedik vállaimra, érzem bőröm alatt csörgedező vérem fel forrósodik, mintha egy felpezsdült sütőbe toltak volna be. Nem lehet meleg, így is egy rövidnadrágba és a személyzeti ingben vagyok. Lábamon csak egy tornacipő van zokni nélkül, ahhoz képest, hogy tél van nyáriasan vagyok felöltözve. A bejáratra tapad a szemem, szerencsére pont oda állok és 5 lehajtott fejű "idegent szúrok ki. Elmosolyodom, mikor felemelik fejüket és a bárpult felé indulnak. A szöszi rögtön kiszúr és széles vigyor kerekedik arcára. Elmosolyodom, majd felpattanok és mintha észre se vettem volna őket, kiszolgálok pár szomjazót.
- Ne mond, hogy nem vettél észre? - kérdezi normális hangon, nekem mégis mintha suttogná. Felkapom a a fejem, és mélyen nézzek a kék íriszekbe. Elvigyorodom, majd közelebb hajolva szűzies csókot lehellek ajkaira.
- Szia! - rebegtettem meg a szemem.
- Hello, Baby! - fejet rázva hajolok vissza és a másik négyre nézzek, akik vigyorognak, mint a töklámpák.
- Sziasztok! Mit kértek? - kérdezem kiabálva, mire Harry elvigyorodik.
- Egy ölelést Madison Heart - tól! - kurjantja, mire elvigyorodom.
- Jó! De gyorsan, mert dolgozom! - kiszökkenek, és gyorsan átölelek mindenkit. Liam kicsit feszélyezve ölel meg, ami miatt hamarabb el is enged. Visszasiettek és pár alkoholt kiadva újra feléjük fordulok.
- Akkor? - kérdezem, mire bólintanak.
- 4 vodka, egy coca! - bólintva rakom is ki a piákat, majd eléjük rakom.
- Liam te kéred a colát, igaz? - mosolyogva bólint, majd biccent. Lehúzza a négy fiú, majd intve berobbannak a táncparkettre. Niall még rám kacsint és puszit küld, majd ott hagy.
- Tudnánk beszélni egy csöndesebb helyen? - kérdezi Liam, mire furcsán biccentek.
- 10 perc múlva lesz, 20 perc szünetem, az jó? - kérdezem, mire némán bólint. Kíváncsivá tett, és nagy mázlimra hamar letelik az a 10 perc.
- 20 perc múlva jövök váltani! - teszem le a rongyot a pultra. Benji zene ütemére mozgatja a fejér, de rám kacsint, hogy megértette. Liamre pillantok, aki szorongva nézz rám.
- WC jó lesz? - kérdezem, mire bólint. - Akkor gyere be! - mondom és be megyek a személyzeti mosdóba. Liam bezárja az ajtót, majd tekintettét enyémbe fúrja.
- Én csak szeretnék bocsánatot kérni, a pár napja történő dolog miatt! - lesüti szemét, én pedig keserűen elmosolyodom.
- Nincs semmi baj, Liam! Nem estem mély letargiába, amint látod. És szinte minden látok túlfűtött embereket közösülés közben! - ez túl sok volt. Felkapja a fejét, és mintha csalódott (?) lenne.
- Oké, csak volt egy olyan érzésem, hogy bocsánatot kell kérnem a saját és Soph nevében is! - elmosolyodik, és én is ezt teszem.
- Nincs semmi para! Ezért volt ilyen szar hangulatod kint? - bólint, mire felnevettek. - Ennyitől ég nem fogok megharagudni, ne félj! És ha már halljuk egymást, holnap mikor kezdődik Styles szülinapja? - kérdezem, mire meglepettség váltja fel előbbi érzelmét.
- Holnap jösztök Katetel? - bólintok, mire sunyi mosoly telepszik arcára.
- Este 7 - kor. És megvan a ruhátok is? - ilyen gyors érzelemváltozást soha nem láttam még. Meglepettség úgy eltűnik, ahogy jött, most pedig a kíváncsiság és a vágy (?) lobban fel.
- Persze, lejártam az egész lábamat, persze nem a ruháért, az hamar megvolt! - mosolyodom el.
- Az jó.. - hangja halk, fojtott. Szemeit most nem csak szimplán nézzem felmérem. Gyönyörű mogyoró barna szemei vannak. Nem sötét, és nem is világos. Tökéletes! Végig futnám rajta a szemem, de nem tudom. A tekintettünk annyira összekapcsolódott, mint az atomok kovalens kötéssel. Azt hiszem! Rég tanultam kémiát. Ujjait felvezeti államhoz és végig simít rajta. Érintésére ismét rám szakad a meleg levegő és ehhez gyomorgöcs is járul. Ujjait most alsó ajkamon simítja végig. Szemeim összecsukodnak, és érzem lélegzettem szaporodását. Mi a franc? Lábszáraim néha - néha összekoccannak, de nem feltűnően. Megérzem Liam lélegzetét ajkaimnál, és érzem, ahogy végigpuszilja az állam. Majd eléri ajkaim. Először lassú csókot lehel rá, nem ellenkezek. Ajkait ajkaimra nyomja. Végig simítja nyelvét alsó ajkamon. Belső istennőm kimelegedve legyezgeti magát, még tudatalattiim zoknival betömött szájjal ellenkezik. Kezei derekamra csússzanak és le - fel húzgálva simogatja, kezeim sem lustálkodnak. Tincseit húzogatom, majd elválnak ajkaink. Fogaink összekoccannak, de gyorsan átdugja nyelvét és vad táncot jár a kettő. Tudatalattimnak sikerül kiszabadulnia, míg belső istennőm szétfolyat mint egy fagyi, és üvölt rám. Szemeim szétrebbenek, és ellököm magamtól Liamet.
- Oh, ne ne ne! - nyögöm hajamba túrva. Liamre nézzek kétségbeesetten, akinek csak most esik le mit csináltunk.
- Figyelj! Senkinek nem szóluk róla, rendben? Csak ketten tudjuk és nem mondjuk el senkinek. Én nem mondom el a fiúknak, te nem mondod el Katenek, Lukenak és senki másnak, és én sem, rendben? - kérdezi mérgesen és aggódva.
- Rendben! Senkinek egy szót sem! - nyújtom a kezem mintha csak esküt tennénk. Mintha nem bánta volna meg...És ami durva, talán én sem..
ÓÓÓh hát ez valami elképesztően hiper szuper fantasztikus lett :D mondtam már, hogy mennyire imádom ezt a történetedet???? csókolóztak és ráadásul nem kellett tíz - húsz fejezeteket várnom míg megtörténik...imádom...komolyan nem tudok mást írni a boldogságtól...ja mégis...követelem, hogy siess a kövivelllll :D
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik! És ígérem siettek vele! :3
Törlés