IX.

Sziasztok!! Boldog húsvétot és sok locsolkodót!! Viszont ha hamarabb tudom, hogy a mai napra esik a rész esküszöm nem így írtam volna, de mivel mára esett, így szívás!! Szóval jó olvasást és még egyszer sajnálom meg sok locsolkodót!! 

U.i: Elértük a több mint 1000 (!!!!) oldalmegjelenítést és 4 (!!) követője van a blognak, kevesebb mint egy hónap alatt!! Annyira köszönöm, hogy az hihetetlen!! ♥♥♥♥♥ 

|Madison Heart|

Tegnap előtt megérkeztek a fiúk, és tegnap rakták ki a videoklipet. Támogatták az ott élőket, és ezt szeretnék folytatni, de ma ünneplünk. 2 nap múlva kezdődik a turné és a fiúk szeretnének kirúgni a hámból. Ma dolgozom így a Kingstonba jönnek bulizni. Nem tudom mi fog kisülni ebből az egészből, de rosszat érzek és emiatt semmi kedvem bulizni, de muszáj, hisz Niall külön rám parancsolt, hogy hamarabb fejezem be a munkát. Benji rám mosolyog, majd biztatóan átkarol.
- Hamar lehúzod, utána mehetsz! - vigyorog rám.
- Kössz!! - sziszegem, mire felnevet és puszit nyom a homlokomra.
- Fáradt vagy, vagy mi? - elmosolyodom bágyadtan és megrázom a fejem.
- Rossz előérzet! - rántok vállat.
- Ne figyelj rá! Mindenki egészséges és nem lehet semmi gond. Inkább a barátoddal foglalkozz nagyon ki lehet már! - suttogja, mire a vállába bokszolok.
- Nekem te nem! Inkább szólj Joenak, hogy engedje be a vendégeket! - kibújok karja alól és a pulthoz megyek és törölni egy pár poharat. Pár percbe sem telik az ajtó nyílik és terület népesedni kezd. Elmosolyodom mikor ismerősök tűnnek fel a színen. A zene beindul, én pedig gyorsan végig nézek a ruhámon. A fekete ingem, ahogy szokott az utolsó két gömb nincs begombolva, a rövidnadrág ami már lassan picsanadrággá alakul át. És a kedvenc tornacipőm összefirkantva "I love me" és 'I love Niall' beszólásokkal.
- Csinos vagy ma! - felpillantok és a hat idiótával találom szembe magam, és hozzá tartozóikkal.
- Köszi! - csókot lehelnék szűziesen Niall rózsaszín ajkaira, de ő átvált és szenvedélyesen csókol tovább, egy köhintés szakít meg minket. Elválok, és végig nyalok duzzadt ajkaimon, amit a szöszi ragyogó szemekkel nézz.
- Én megmondtam! - köhint oda Benji.
- Te mint mondtam, fogd be! - szólok rá, mire Harry felröhög.
- Fogd be! - utánozza a hangom.
- Inkább szedj fel egy csajt, és kúrd meg hátul! - nyögök fel megadóan.
- Ezt megjegyeztem! - nézz rám sértetten, de szemeibe ott a jókedv.
- Na, Benji tudod, hogy szeretlek! - mondom megrebegtetve szempillám, mire Niall felköhög. - Barátilag!
- Na azé! - átölel, mire mosolyogva bújok hozzá.
- Ne légy féltékeny, hisz olyanok, mint két testvér! - Luke suttogja szerintem Niallnek, így elengedem Benjit és elküldöm az egyik csajhoz.
- Igaza van, Lukenak! Veled vagyok, ha őt szeretném már 2 éve együtt lennénk! - mondom biztató mosollyal, mire elmosolyodik büszkén, és rám kacsint.
- Szóval ki mit kér? - kérdezek körbe, mire egyszerre váltanak át gonosz mosolyba.

- Mikor szabadulsz? - kérdezi Niall behajolva a pultba.
- Azt hiszem 10 perc, Kicsim. Miért? - kérdezem mosolyogva.
- Mehetnékem van már veled! - elmosolyodom, és puszit nyomok arcára.
- 10 perc, de most sipirc táncolni! - elszontyolodik, de rám kacsintva be megy és ropni kezdi. Katere nézzek, aki mosolyogva figyelt minket, de szemét könnyek borítják, amiket a fények gyönyörűvé tesznek.
- Hé, minden oké? - kérdezem biztatóan elmosolyodva.
- Persze! Mi megyünk Lukekal! Légy boldog Madison, és tudod, csak hunyd le a szemed és nyisd ki a szíved! - suttogja, majd közelebb húzz magához. - Szeretlek! - suttogja.
- Én is Kate, és jó bulizást nektek! - suttogom lehunyva a szemem és elmosolyodom, mikor Luke rám kacsint és vigyorogva húzza ki Katet.
- Hé, miért sírsz? - kérdezi Benji, amivel a szívbajt hozza rám.
- Én nem sírok! - határozottan jelentem ki, de amikor ujjával letörli az arcomról a könnycseppeket elmosolyodom.
- Nem mondhatod, hogy nem sírsz! Na mi a baj? - kérdezi, mire megrázom a fejem.
- Csak szükségem van egy ölelésre vagy nem tudom. - belülről a szívem felpörgött, az agyamba furcsábbnál furcsább mondatok cikáznak, és mintha ez a nagy terem és szűkölne. Melegem lesz. Hiány érzetem. Mintha most vették volna el tőlem azt, amit eddig a legjobb dolognak tartottam az életemben.
- Hé hé hé! - mondja, és leültet az egyik székre. - Mit ettél ma?
- Semmit! - nyögöm ki nehezen. A torkom száraz, a gyomrom görcsbe és most azonnal ide tudnék hányni. Érzem homlokom az izzadság cseppeket.
- Hé. hányingered van? Vagy esetleg rosszul vagy? - a wc felé biccentek és azonnal odarángat. A wc felé görnyedek, ő felfogja a hajam és mintha ezzel elindította volna, keserűen tör ki belőlem az epe. Mikor úgy érzem végeztem felállnék, de minden erőmet kiadtam volna magamból. Leülök a falhoz és a wc - papírral törlöm meg az arcom.
- Idd meg! Mindjárt hozok kaját! - kezembe nyom egy pohár vizet, és itt hagyj. Miért lettem rosszul? Feltámaszkodom miután kiittam a poharat, és a tükörbe nézek. Arcom kezdi visszanyerni színét, ajkaimon a vízcseppek, amit le is törlök, megnyitom a csapot és arcomat megmosom. Az ajtó kicsapódik, én pedig ijedten nézzek a srácra, aki amint megtalál magához szorít.
- Hé haver! Engedd el, tudom félted, de ilyenkor levegő kéne neki. - Benji óvó hangja megmosolyogtat, Niall pedig morogva ültet le a wc - re. Lehúzom a maradékot, hogy ne legyen büdös, majd a fiúkra nézzek, akik aggódva figyelnek.
- Jól vagyok..most már! - gyengén elmosolyodom.
- Ezt megeszed, addig nem vagy jól! - elém tol egy elég nagy szendvicset, mire megrökönyödve nézzek rá.
- Nem fogom tudni megenni! - mondom és érzem a feltörő hányingert.
- A felét, legalább. - Niall és Benji könyörgő tekintette megerősít és képes vagyok lenyelni a feltörekvő hányingert, és beleharapok. Minél többet eszek annál erősebbnek érzem legyengült testem.
- Ki áll a pultnál? - kérdezem újabbat harapva, mire elmosolyodnak.
- Azzal te most ne törődj. Jobban vagy? - Harry esik be lihegve.
- Bocs, hogy késtem egy csajt fűztem, mikor meghallottam, hogy az egyik pultos csaj rosszul lett! - liheg tovább. A poharamat átmosom és öntök bele vizet majd odaadom neki.
- Igyál! És nem kéne ilyen gyorsan terjednie a híreknek! - mondom mosolyogva és tovább eszek. Liam és Sophia is megjelenik, a csaj rám vicsorog, még Liam aggódóan nézz.
- Jól vagy? - kérdezi, mire felhorkanok.
- Megzavart a rosszullétem valamit? Ugyan gyerekek, miattam nem kellett volna, ide sietni, így is már it van Harry is szerencsétlen egy csajt hagyott miattam ott! - mondom ránézve, mire csak legyint, Benji meg felkuncog mellettem.
- Egy ismerős fontosabb egy idegennél! - elmosolyodom, majd felállok.
- Köszönöm a szenyót és most már, hogy jól vagyok, mindenki mehet a dolgára. - Liamre pillantok, aki meglepetten néz, majd eltűnik, mert Sophia kihúzta innen. Harry megölel, majd visszasiet és újra hárman maradunk.
- Letelt már az a 10 perc? - kérdezi Niall rám pillantva.
- Tényleg, Mad! Neked már lejárt a munkaidőd és lassan nekem is! - mondja mosolyogva.
- Remek, akkor ha nem baj elrabolom a beteget! - mondja Niall megfogva a kezem.
- Ugye tudod, hogy kint mínuszok repkednek és én hogy vagyok? - kérdezem mire Niall megáll,végigfuttatja szemét és elmosolyodik.
- Gyönyörűen! Szóval 2 perc és itt vagyok érted! - mondja majd csókot lehel az ajkaimra és elsiet.
- Hé. tényleg jól vagy? - kérdezi Benji.
- Jól leszek! Tényleg. Jól esett beoltani Liaméket!  - suttogom, mire felnevet.
- Akkor már tudtam, hogy visszatértél. De miért voltál rosszul? - megrántom a vállam, majd megölelem.
- Találkozunk holnap! - összetúrja a hajam, mikor elengedem, majd intek és ott hagyom. A kabátomat kikapom a pult alól és elindulok a kijárat felé. Biccentek Joenak, aki visszabiccent, majd egy irányba mutat. Odapillantok és felfedezem Niallt. Elmosolyodom és hátulról megölelem.
- Bocsi, de nagyon siettek a barátnőmért kéne visszamennem! - elengedem és mosolyogva döntöm meg a fejem. Megfordul és mikor meglát elvigyorodik.
- Megmondtam, hogy visszamegyek érted! - szid le, mire elvigyorodom.
- Én pedig megkönnyítettem a dolgod. De léci siessünk, mert jéggé fagyok! - elkomolyodik, és kinyitja az anyós ülést, majd ő is át siet és bemászik. Az események felgyorsulnak ezek után. Mi a kocsiban, mi a házban, mi egymás szájába, mi az ágyban, mi lihegve, majd a telefon, Luke az. Sír, zokog. Én kérdezem mi történt? Ő nem felel csak a kórház nevét nyögi ki. Ismét mi csak most kapkodunk. Mi a kocsiban, mi a kórház előtt. Majd a kórházban, Luke - ot megtaláljuk a székben. Még mindig zokog. Odasiettek. Leguggolok. Rázogattam a térdénél fogva. Felnézz rám. Szemeiben az összetörés, az elvesztés és a végtelen fájdalom társul a milliónyi könny mellett. Csak egy szót suttog. Leolvasom. Lesápadok. Hátramegyek földre és érzem a maró könnyeket a szememben. Niall kiabál mellettem, hogy mi van, de én csak Lukeot nézzem, ahogy ő engem. Végül kimondom, csendben, de meghallja. Leül mellém és megszorítja a kezem. Én pedig újra kimondom, azt amit soha nem akartam, amiről álmodni se mertem volna.
- Meghalt.