X.

Hello Babys! Meghoztam az új részt és lehet, hogy szomorkás lett, de ígérem a többi jobb hangulatban fog telni. :D Oké a lényeg nagyon szépen köszönöm, hogy olvassátok!! Befogtam :D Jó olvasást!! ♥♥

|Madison Heart|

Lihegve, csapzottan kelek fel és nézzek szét. Niall mellettem mocorog, de nem kell fel, én pedig elmosolyodom. Az egész egy szörnyű rémálom volt. Elmosolyodom, és beletúrok vizes tincseim közé. Nem bírok visszaaludni ezek után, így kisétálok a fürdőbe és megmosom az arcom. Lekapcsolom a lámpát majd elhagyom a szobám és lesétálok a konyhába. Egy pohár vizet öntök, míg egyik kezemmel megtámaszkodom és lassan kortyolok, majd csoszogást hallok és szipogást. Odanézzek és Luke szőke tincsivel találom szembe magam. Mit keress itt? Nem Katetel kéne lennie?
- Te sem tudsz aludni? - meglepetten nézzek rá, majd szépen elkezd visszapörögni a tegnapi nap.A kórház, hogy Niall vigasztal, majd ahogy Harryék is beestek. Az orvos is jött utána, aki őszinte részvétét adta, majd elsietett. A fiúk hazaráncigáltak minket, de én is Luke még mindig nem szólaltunk meg. Némán telt az út, míg meg nem érkeztünk a lakásig. Luke és én azonnal kidőltünk, de arra még emlékszem, hogy a fiúk aggódással a szemükben nézték végig belső traumánkat, önmarcangolásunkat. Mert rengeteg volt. Főleg bennem. Hogy tehettem volna szebbé az életét, hogy ezt a pár napot boldogabbá tehettem volna, de aztán Luke fölém hajolt és elmotyogott valamit a fülembe, ami miatt tudtam újra fel kell állnom. És felkeltem, megmosakodtam, felhívtam Niallt, hogy jöjjön át. Míg zuhanyoztam elgondolkodtam. Ma lesz a temetés, hogy a fiúk is letudjanak búcsúzni tőle. De nekik holnaptól turné. Én elmegyek. Lukekal vissza Ausztráliába. És hogy mi lesz én köztem és Niall között? Eldöntöttem, mikor megláttam az ajtóban tele aggódással a szemében. Luke elsuhintotta előttem a kezét, mire újra belenéztem a kék szemeibe. Halványan elmosolyodtam, és válaszoltam.
- Rémálmok. - szem forgatva teszem be a mosogatóba a poharat és Lukera nézek.
- Ma temetés. Holnap utazzunk. - suttogom, biccent.
- És mi lesz Vele? - elmosolyodom, és csak legyintek.
- Bízz rám mindent. Viszont felhasználom a nagyi pénzét. - mondom mire meglepetten nézz.
- Az egészet a temetésre?
- Nem. A nagyi pénzéből fizetem ki a temetést, de marad és mikor visszajövök új életet kezdek. - elmosolyodik és magához húz.
- Tudod mielőtt lefeküdtünk volna aludni, kint volt a konyhába és valamit nagyon írt. Még nem voltam nála, de az ott maradt. - suttogja a fülembe.
- Megnézzük jó? - elmosolyodik, majd ellök.
- Most menj! - szabadjára engedj én pedig elindulok vissza Niallhez. Lefekszem mellé, mire rögtön magához szorít és ajkait fülemhez húzza.
- Itt vagyok. Itt leszek! - elmosolyodom, majd mélyen szívom be az illatát. Nem sokáig Horan, nem sokáig...


Vége. Kateline Wilson föld alá lett temetve, örökre. A fiúk most nálam vannak, vagyis Styles, Hemmings, Horan, Tomlinson, Calder, Malik, Edwards és Payne meg a kurvája. Most Kate biztos büszke lenne rám, hogy végre nem siratom, de ez van. Szerettem, de tudom így jobb neki. És ezért tudok többet nem sírni, sőt. Egész végig Niallt néztem. Félre kell hívnom. Muszáj.
- Szöszi, tudnák beszélni? - kérdezem, mire tömött szájjal bólint. Megfogom a kezét és felvezettem a szobámba. Leül az ágyra én pedig mellé.
- Beszélnünk kell! - egyszerre mondjuk ki, amin elmosolyodok, míg ő meglepetten nézz rám.
- Kezd te! - mondja, mire bólintok.
- Ma gondolkoztam, vagyis tegnap. És most mindkettőnknek másfelé mennek útjai. Neked most ott lesz a turné, rám pedig vár egy új élet. Tarthatjuk  kapcsolatot és lehetünk barátok, de azt hiszem...
- Szakítanunk kell! - mondjuk ki egyszerre, mire felcserélődnek az arcmimikák.
- Ugyan erre gondoltam én is. Tudom, hogy most halt meg a legjobb barátnőd, de úgy érzem nekünk nincs közös jövőnk!
- De jó volt ez a pár hét! - elmosolyodom, és megölelem. - Köszönöm!
- Én köszönöm! - elenged, majd mosolyogva hagyjuk el a szobát. A lányok a szajhával együtt sietnek be a konyhába, utánam és kíváncsian néznek rám,a hogy épp a poharamból iszok.
- Mit beszéltettek? - kérdezi Perrie, mire elmosolyodom.
- Niall és én csatlakoztunk Harry klubjába! - kacsint rájuk, mire furcsán néznek rám.
- Hogy mit csináltattok? - Louis hangja olyan mértékben volt hangos, mintha pont a fülembe kiabált volna, de nem kellett sokat várni, meg is jelent mind a négy, magyarázatra várva.
- Szóval, miért? - kérdezi Harry, de El elhallgattat.
- Mi miért? Nekünk nem mondott még semmit, csak az hogy csatlakoztak Harry klubjához! - Niall elmosolyodik, majd megáll mellettem.
- Szakítottunk! - mondjuk egyszerre. Elég már, hogy együtt beszélünk! Kezd idegesíteni!
- Hogy mit csináltatok? - kérdezi Smith mintha nem hallotta volna rendesen. Gonoszan ránézzek és az arcába vigyorgok.
- Szakítottunk és mivel holnap elválnak útjaink így egy darabig ez lesz az utolsó pillanat, hogy én veletek vagyok! - nézzek körbe.
- A számod meg van bármikor felhívhatlak! - karol át Pezz, mire elmosolyodom.
- Mindegyikőtöknek meg van a száma, kivéve Sophiának, de neked nem is kell, eddig se kerestelek nagyon! - újabb pont ide. Annyira jó érzéssel tölt fel, amikor beszólok neki.
- Ez beszólás akart lenni? - kérdez fölényesen, mire elmosolyodom.
- Az is volt, de ne zavarjon. - köhintek, mire Pezz felkuncog.
- Elég, csajok! Ne most veszekedjetek! Úgy tudom tegnap meghalt valaki! - Liam és az okos gondolatai. Úgy nézzek rá, mint egy idegbetegre, de szó nélkül hagyom. Végignézzek a többieken, majd halványan elmosolyodom.


- Jó koncertet holnap! - ölelem meg Harryt.
- Nektek pedig jó utat. Biztos nem szeretnél jönni, az első one directionös koncertünkre? - kérdezi, mire felnevettek.
- Ha tudnád, hogy hányszor voltam már a koncerteteken! - elmosolyodik, és újra megölel. Mindenkit megöleltem kivéve Smithet, majd intéssel elhagyták a házam. Lukekal csak ketten maradtunk. Egymásra néztünk, és bólintottunk. Lementünk a pincébe és előkerestünk pár (sok) dobozt, amit felvittünk.
- Mivel kezdjük? - kérdezi én pedig végignézzek.
- A képekkel! Óvatosan Luke, mert kinyiffansz ha valamelyiket eltöröd! - elmosolyodva bólint és a nappaliba megy, én meg az előszobába. Végigsimítok az első képen itt, amin Luke és Kate van, de nem látszik az arcuk. A naplemente felé sétálnak, Ausztriába a tengerparton kéz a kézben, és annyira tetszett ez a kép, hogy muszáj volt beraknom képkeretbe. De most le kell szednem innen. Holnap ha elutazzunk csak az üres lakás marad, dobozokkal, amiket eltüntettek, amikor visszajövök. Kiköltözök a külső részre, és egy nagyobb lakásba. A nagyi pénzéből berendezzem, és elindítom ismeretlen néven a karrierem. Észre se veszem, de kész is vagyok az előszobával. és már a dobozba teszem bele.
- És miután kész vagyunk? - kérdezi Luke csendesen.
- Átmegyünk Kate lakásába, és ugyanezt megcsináljuk. De nem kéne zene? - kérdezem mire nevetve bólint.
- De 5SOS - t rakj be! - szem forgatva viszem le a laptopot és dugom be az erősítőkbe. Nem érdekel, hogy 10 óra múlt, mi csomagolunk. A ház minden négyzetében van egy hangszóró így az egész lakás a tesóméktól fog szólni, vagy ami épp jön utánuk. Lejátszásra indítom, és rögtön felcsendül a Dont Stop. Lukekal pedig vigyorogva énekeljük.

- Akkor én nyissam ki? - kérdem, mire komolyan biccent. Nagy levegőt veszek és kinyitom az ajtót. Amint átlépem a küszöböt, minden emlékem vele kapcsolatban előtör.. Hogy a lépcsőről leszaladva törtem el a kezem, hogy a kanapén átfordulva bicsaklott ki a csuklója, de ő még mindig röhögött, és hogy a fiúkkal itt párna csatáztunk és elcsattant köztem és Mikey között az utolsó csókunk azon a napon. Emlékszem pont éjfél előtt csókolt meg, és mikor elváltunk éjfél volt, és újabb csók csattant és végül az ágyban kötöttünk ki.
- Min gondolkodsz? - kérdezi halványan elmosolyodva.
- Az éjféli csókon Mikeyval. - felnevet, majd összekócolja a hajam.
- Kezd fent én meg elkezdem lent. - elmosolyodom és felsiettek. Az ágyon két borítékot találok. Felveszem őket és elolvasom. Luke, a másikon Madison.
- Hé, Hemmings! Gyere! - kiabálok és leülök az ágyra. Hamar megjelenik a szöszi feje, majd a kezemben tartott borítékokra nézz.
- Azok mik? - kérdezi és lehuppan mellém.
- Amire mondtad, hogy nagyon írt valamit. Tessék! - adom a kezébe az övét én meg megfordítom, ám ott van egy kis üzenet.

"Csak akkor bonts ki, ha nagyon nagy baj van. Nem pénz, szerelmi tanács..Szeretlek!! ♥ :)" 

- Még akkor is velünk foglalkozol mikor tudod, hogy meghalsz, te nő! - sóhajtok és Lukera nézzek. Ő olvassa a levelet. És közben különféle érzelmek váltakoznak az arcán. Bánat, öröm, meglepettség de a legnagyobb közölük a hiány. 

- Hé, itt vagyok oké! - fogom a vállát és mintha ez lett volna  szakadék, összetör és a vállamba hajolva felzokog. Csitítgatom és nyugtatom, de az én könnyeim is megindulnak új utakra. Ketten vagyunk a házában, és kiadjuk azt az űrt, amire nem tudunk csak szavakat aggasztani, hogy nagy, vagy annál is nagyobb. Az űr olyan, amit te döntesz el, hogy nő vagy csökken. Most nő, de lesz amikor változni fog. Mikor a fekete lyuk kisebbedni és kisebbedni fog majd eltűnik.