XIII.

Sziasztok Törpikék! Beindul a történet vagyis remélem lassan, de biztosan elindulunk a végállomásra. Vonatos kedvembe vagyok...Oké, ezt senkit nem érdekel felfogtam..xD A lényeg nagyon szépen köszönöm, hogy olyan sokan olvassátok a blogom, remek érzéssel tölt fel feljönni ide. Ígérem sietek a kövivel! Pusszancs nektek, bye!! ♥♥♥

|Liam Payne|

A telefonom ébresztőjére kelni életem legrosszabb dolga. Főleg egy olyan álomból, amiből soha nem akarok felébredni. Megint Vele álmodtam. Mióta nem beszéltünk mindig szerepel az álmaimban, és végül egymásé vagyunk és megérezhetem epres ajkait az enyémen. De mindig megzavar valami. És az kezd idegesítő lenni. Hol lehet egyáltalán most? Mit csinálhat? Mivel töltheti a nélkülünk eltöltött időt. Elég Payne! Felülök és a mosdóba megyek. Megmosom arcom végig simítok borostás arcomon, majd a tükörbe nézzek. Megrázva fejem leveszem pólóm, majd bokszerem és beállok a tusoló alá. A vízcseppek energiával, életkedvvel töltenek fel, majd végig dörzsölve a szappant a bőrömön, hajamat is megmosom. Törölközőt a derekamra kötve szállok ki és indulok le a földszintre. Tejet öntve egy tányérba majd csoki golyót, ülök le és enni kezdek. Minden nyugodt addig amíg a négy idióta be nem ront vigyorogva.
- Liam! Micsoda csodás reggelre ébredtünk! - Lou átkarol és cuppanós puszit nyom arcomra.
- Miről maradtam le? - kérdezem furcsán lenyelve az utolsó falatot.
- Röviden. Tegnap az egyik fasz beszélt egy igen különleges személlyel, aki valamelyikünkkel együtt dolgozva megír egy dalt. - darálja le Harry.
- És ki az a különleges személy? Hát Midnight! - Niall úgy vigyorog, mintha megtalálta volna élete nőjét.
- Értelmezzem. Valamelyikünk írni fog egy dalt Midnighttal az új albumunkra? - vigyorogva bólintgatnak, majd Harry nyitja szólásra a száját, de be is zárja. Szeme izgatottsággal teli, vigyora lekaparhatatlan.
- Szóval igyekezz, és tudjuk meg ki fogja megírni az utolsó dalt az albumunkra. - Zayn óvatosan meg lök én pedig biccentek.
- Kérek 10 percet! - már mindenki más csinál, szóval felesleges volt mondanom valamit is. Felsiettek és felvéve egy fekete Calvin Klein bokszert, egy fehér V - nyakú pólót, fekete bőr dzsekit, farmert, zoknit, bakancsot és a fürdőben még eltökölök 10 percet a hajammal. Majd dübörögve térek vissza a türelmetlen fiúkhoz.
- Indulhatunk? - kérdezi Lou.
- Ja. Kivezet? - elvigyorodik gonoszan, majd kiront a lakásból. A többiekkel utána siettünk, bezárva a lakást. Én beülök az anyós ülésre, a három másik hátra. Lou úgy vezet akár egy őrült, de hamar ott termünk a hatalmas épület előtt. Köszönve a recepciósoknak felsiettünk a 22. emeletre, de nem telik egy helyben. Harry a haját igazítja minden fél perc után, Niall eszik, és ha elfogy új étel terem kezei között. Zayn dobol, alsó ajkát rágcsálja. Lou pedig énekel, én pedig végig nézzem az ideges haverjaimat.
- Nyugi! Egyikünk megkapja megismerkedek vele, és közénk hozza! - mondom Lou vállát megfogva.
- De mi van ha gyűlöl minket vagy..? - kérdezi Niall teli számmal.
- Biztos nem, mert biztos vagyok benne, hogy szeret minket! - vágja rá Harry. Gyanakodva nézünk rá, és értelmezzük zavaros mondatát.
- Oké, srácok! Inkább induljunk! Megjöttünk! - Zayn elindul és mi utána lódulunk. Lou az oldalamba csíp, ami egy igen más hangot adat ki belőlem, a srác pedig vihogva húzz el a közelembe, de hamar utolérem és lefogva őt Niall elé állítom.
- Niall, Lou vár egy csikizésre tőled! Benne vagy? - gonoszan elmosolyodik a szöszi, és Louhoz közeledve aki már ficánkolódik karjaim között. Hamar összeroskad és leterítve tovább csikizzük.
- Srácok, gyertek! 10 perc múlva már indulnia kell valamelyikőtöknek! - az egyik menedzser jön ki a szobából, mi pedig röhögve felpattanunk és besétálunk. Megállunk Harry és Zayn mellett majd a fekete hajúra nézzek. Roger név szerepel a névtábláján, majd szemeibe nézzek.
- Szóval? - kérdezem meg.
- Döntésetek el! 5 percetek maradt! - leül a székbe és onnan néz minket. Mintha ennyivel el lehetne intézni! Szerencséje, hogy már megszoktuk, mert tuti neki mentünk volna.
- Akkor? - kérdezi Lou. Niall elveszi az 5 pálcikát a szerkényről és megáll mellettünk, majd egyszerre vesszük. Megnézzük a pálcikákat, de akárhogy is nézzük az enyém a legkisebb.
- Payne! Remek! Akkor indulhatunk? - Roger felpattan vigyorogva én pedig végig nézzek a fiúkon. Mind bátorítóan mosolyognak kivéve Harry. A szeme borsónyira váltott, arcából eltűnt a szín, és ajkai sem olyan rózsaszínek.
- Jól vagy haver? - kérdezem aggódva.
- Igen, persze! Csak majd ne akadj ki! - elmosolyodik bátorítóan, majd egy pohár vízjel a kezében leül és iszogatja a semmibe meredve. Megrázom a fejem és leülök mellé.
- Menj, haver! Légy szerencséd a lánynál! - kacsintok rá. Döbbenten nézz mind a négy, mire elmosolyodva meglököm a fürtöst aki vigyorogva pattan fel és rohan is ki.
- Honnan veszed, hogy lány? - kérdezik a srácok.
- Nem láttátok a szemébe azt a félelmet? - kérdezem furcsán.
- Haver, őszintén egy sápadt srácot láttunk, de félőset nem! - feleli Zayn.
- Hát legalább becsajozik! - huppan le mellém Niall.
- Ja és mi? - kérdezem körbe futtatva szemeim.
- Csocsó? - felkapom a fejem Lou kérdésére, és újabb versengés után elérjük a liftet.

|Madison Heart|

Legyen Harry, könyörgöm legyen Harry! Gemma elment vásárolni, hogy egyedül legyek a sráccal, aki kifogott, de én nem akarok egyedül lenni. Mi van akkor ha Liam vagy Niall az? Louis-tól és Zayn-től nem félek annyira, Harrytől pedig pláne nem, de Liam és Niall....Az ajtó nyitódik és Harry fürtös barna hajai megnyugtatnak és rögtön karjaiba ugrok.

- Egy pillanatra.. - suttogom mosolyogva.

- Egy pillanatra, Liam  volt, de reakciómat látva nekem adta! - vigyorodik el, majd ellök magától és megpörget.

- Gyönyörű nő lettél! - egy mintás szoknya van rajtam, piros v - nyakú blúzzal, fekete harisnyával, és piros tornacipővel.

- Köszönöm Harry! Te pedig évről évre sármosabb vagy, és a hajad is nő! - túrok bele mire felnevet.

- Oké, akkor kezdjük is el a dal írást! - csap össze tenyereivel.

- Rendben Hazza de miről szóljon? - kérdezem mire egy csepp gondolkodás után rajtam akad meg a szeme.

- Midnight! - vágja rá és megfogja kezeim. Arcunk közelebb kerül, de én még mindig furcsán nézzek rá. Majd belenézzek zöld szemeibe és minden leesik. Mintha egy kis filmet látnék. London. Sötétben. Egy buli. Én, Ő, a srácok, a lányok. Össze - vissza és senki nem tőrödik velünk. Gondtalan kamaszok vagyunk csak egy éjszakára. Harryvel egyszerre vigyorodom el és nyögöm ki az utolsó szót.

- Memories.