XXII.

Sziasztook! Ahogy ígértem itt a rész viszont kicsit bepörögnek, majd események. És több részt fogok kirakni egy héten, mert suli végére befejezem a blogot. Köszönöm a több mint 3500 (!!) oldalmegjelenítést és jó olvasást! :) ♥♥

|Madison Heart|

Elment. Egyedül vagyok ebbe a nagy házba. A fejem terhelve és muszáj kibeszélnem ezt. Gemma nincs itt és csak egyetlenegy lehetőségem maradt. Felöltözöm, felveszem a csizmám,és elindulok oda és ahhoz, aki talán képes segítséget adni. Kocsival megyek. Szerencsétlenségemre megállít a rendőr. Odaadom neki a papírjaim, miközben kiesik egy boríték onnan. Nem egy boríték, hanem A boríték. A rendőr hamar lecsekkol és ott hagy én pedig hol az utat, hol a borítékot nézve vezetek tovább. Elérkezem végül a cél állomásra. Kiszállok, de rántom magammal a borítékot is. Nem megyek be a virág boltba, még tartanak a pitypangok, egyenesen a legjobb barátnőm sírjához megyek. Leguggolok és végig simítok a síron.
- Most segíts, Kate! - sóhajtok fel és felállva leülök a padra, majd kibeszélek magamból mindent. Minden érzelmemet, minden szenvedésemet, örömömet. Mind végig a kezembe forgattam azt a bizonyos borítékot,majd mikor a végéhez értem ismét a sírhoz guggoltam és végig simítottam rajta.
- Ha ez nem segít, Kate én nem tudom mi fog. - mondom, majd felállva ott hagyom a legjobb barátom sírját. Kinyitom a borítékot és olvasni kezdem.

Hello Madison!
Nem tudom akkor fogod - e kinyitni ezt a borítékot mikor a legnagyobb szükséged van rá, vagy hamarabb de nem is érdekel. Tudom milyen kíváncsi természetű vagy. Szóval..Ezt a borítékot azért írom most neked, mert félek nélkülem képes vagy hozzá menni valakihez, akiben nincs meg az a plusz, mint......

Dudálás. Jobbra fordítom a fejem, és már csak az ijedt arcot látom a kocsi vezetőjén, majd éles fájdalmat érzek meg az oldalamnál, és minden elsötétül. Hallom és érzem még ahogy hozzám rohan, de én csak értetlenül magyarázom.
-Liam, Liam Payne hívja fel!



Mi a szar ez a hang? Várj...Csipogás! Remek és mi csipog? És várj...beszédet is hallok.
- Szerinted felébred valaha? - én? Nekem kéne felébredni?
- Persze, Liam! Erős csajszi jó, hogy felébred! - na és te ki a rák vagy?
- Reménykedem! - megszorítja a kezem. Nem tudom, hogy Liam az - e, de melegséggel tölt fel és visszaszorítom, mintha kötelességem lenne. - Lou..- a hangja megrekedt, amin elmosolyodok.
- Mosolyog! - mondja ezek szerint Lou. - Liam szólj az orvosnak most! - mondja mire a meleg a kézzel együtt eltűnik. Lassan nyitom ki szemeim. Éles, fehér fény, gyorsan becsukom, majd ismét kinyitom. Először még vakoskodom, majd sikerül rendesen látnom is.
- Hello Csipkerózsika! - mosolyodik el egy igen helyes, kék szemű srác.
- Öhm..Hello! - az orvos és egy másik helyes srác, barna szemű, enyhén borostás, felnyalt hajú siet be az ajtón.
- Áh, Madison Heart! - mondja az orvos.
- Öhmm...Ki? - kérdezem furcsán. Az orvos úgy néz rám, mintha szellemet látna, majd elkomolyodik.
- Mi az ön neve, Kisasszony? - a kérdés, amire nem tudok válaszolni...Mi az én nevem? Egyáltalán ki agy, hogy nézek én?
- Nem tudom.. - nyögöm ki, mire a két srác ijedten nézz össze, az orvos pedig megcsóválja a fejét, majd elővesz egy kis zseblámpát és belevilágít a pupillámba.
- Úgy látszik emlékezet kiesése van, Ms. Heart. - sóhajt fel orvos.
- Hogy mii? De hisz nem lehet hisz csak elütötték! - a barna szemű kifakad én pedig elkerekedett szemmel nézzek a három férfira.
- Hogy micsoda? Elütöttek? - végignézzek magamon, és csak a karomon van pár lila folt.
- Öhm..Heart kisasszony! Ön 2 hónapon át volt eszméletlen. - na mi van? Hányingerem az van, és nagy étvágyam.
- Milyen hónap van most? - kérdezem meg, mire a kék szemű félisten rám néz.
- November, Mad! - suttogja, én pedig biccentek és az orvos felé nézek.
- És van valami normális kaja, vagy kimehetek a wc - re, mert éhes vagyok, de közbe hányingerem is van! - az orvos elmosolyodik, majd a fiúkra nézz.
- Kimennének pár perce, utána visszajöhetnek csak valamit meg kell beszélnem Ms. Hearttal! - mondja az orvos. A két félisten biccent és elhagyják a szobát.
- Szóval Ms. Heart..Ön azért érzi magát így ahogy most, mivel ön 8 hetes terhes! Gratulálok kismama! - mondja nekem a szemeim pedig tojás nagyságúra kerekednek.
- Hogy mi van? 8 hetes terhes? És ki az apa? - kérdezem, mire az orvos megrántja a vállát.
- De ne koncentráljon semmire. Ismerkedjen meg ezzel az öt sráccal és talán valahogy csak beugrik valami, de ne siessen el semmit, oké? - kérdezi, mire megrökönyödve biccentek.
- Akkor még egy picit pihen és ha szeretné hozom a papírokat és hazamehet. - mondja mosolyogva.
- Kérem a papírokat, és első utam egy gyors kajázó lesz. - felnevet, majd kimegy, de 5 helyes srác rögtön be is esik. Na ne. És ezek mind az én barátaim?
- Ugye ez most valami vicc!- nevettek fel kínosan. Összenéznek, majd elmosolyodnak.
- Louis Tomlinson! - a kék szemű nyújtja a kezét, mire biccentve elfogadom.
- Harry Styles! - az ő kezét is elfogadom.
- Niall Horan! - az akcentusa íresen hangzik, gondolom akkor az is.
- Zayn Malik! - vele is kezet fogok, majd tekintettemet a borostásra emelem.
- Liam Payne! - hangja megcsuklik, mire én kezet fogok vele.
- Öhmm...gondolom akkor tudjátok, hogy én ki vagyok! - mondom, mire biccentenek. - És nem tudjátok, hogy van - e férjem, vagy barátom, akivel szexuális viszonyba léptem, úgy két hónapja? - kérdezem meg. Mind az öten összenéznek,majd rám.
- Miért? - kérdezi Lou.
- Mert 8 hetes terhes vagyok! - mondom felülve és felhúzva törökülésbe a lábam. A kezemet a hasamra teszem és végig simítok rajta. Remélem szerettem az apját, aki rendes.
- A picsába! - nyögi ki Liam, mire ránézek. - Ne ijedj meg, de lehet, hogy én vagy a bátyám az apja a picinek! - szemeim tojás nagyságúra kerekednek és végig nézek mind az öt srácon. Mi a faszt csináltam én régen?